Ismét a Kisbíró-ról és annak káros kihatásairól ( - lakossági panasz és elégedetlenség öt milláért)

Ócsa város a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségen kétféle mód kíván megfelelni. Az egyik az Interneten elérhető városi honlap, amit a helyi Computerfutár üzemeltet, a másik meg az Ócsai Kisbíró, helyi újság, ami 5 millió forintban fáj a városlakóknak. Főleg azért, mert velük és róluk szól az újság a legkevésbé, miközben Ő nélkülük, befizetett adójuk híján a lap nem jelenhetne meg.  

A Fülöp Krisztina, Moldován Ágnes nevéhez köthető lapot Horváth Tamás alpolgármester jóváhagyásával, vagy ha kell cenzúrájával jeleníthető csak meg, miközben a választott és erre hivatott Oktatási-, kulturális- és sport Bizottság semmiféle ráhatással, jogkörrel nem rendelkezik felette, mert a szerződés alapján Horváth Tamás a megmondó ember, az igazi döntnök. Bukodi Jánosné a bizottság elnök asszonyának gyengesége és hibája, hogy átengedte a lap lektorálását, és a végső döntés jogát egy olyan személynek, aki nem tagja az erre hivatott bizottságnak. Nagy gond még, hogy így a kollektív, bizottsági döntés hiányában az egyszemélyes uralom érződik a lapon. 

Moldován és Fülöp, Horváth segedelmével nem is jelentet meg más véleményt, mint amit az alpolgármester jónak nem lát. A polgármester és a jegyző pedig hagyja ezt a visszás helyzet.

Bukodi Jánosnénak igazából le kéne mondania a bizottság elnökléséről, hiszen az egyik legjobban oda, hatáskörébe tartozó dologról, a helyi újságról mondott le azáltal, hogy be-, és átengedte a döntés és az engedélyezés jogát egy embernek, mégpedig a megyei elfogultságáról ismert Horváth Tamásnak. Ez oly mértékben káros a városnak, és annak lakóinak, hogy rendezni csak az elnök asszony bizottsági lemondásával lehetséges.

A Horváth Tamás helyi lapjaként kezelt Kisbíró a lehető legjobb, ellenzéki (balszélső) szerkesztőket lelte  és kérte fel a feladatra. A két szerkesztő olyannyira megfelelt ennek a célnak, hogy a korábbi színvonalasnak számító újságot mára annyira lealacsonyította, mintha csak egy reklámokkal terhelt szórólap lenne.  A legutolsó lapszám több mint százezres nagyságban tartalmazott reklámot, miközben a lakossági panaszoknak a képviselői indítványoknak nem biztosított helyet. 

A Horváth-féle városvezetésnek nem is érdeke, hogy más irányultság, más vélemény, vagy más perspektíva megjelenjen a város lakóinak postaládájában, mint a központilag, vagyis az általa kontrollált.  

Az Ócsai Kisbíró a Bukodi-Horváth páros szócsöve, és pénznyelője, amit a város lakónak fejkvótáját, adóját tartalmazó költségvetés terhére állíttatnak elő, és szerkesztenek össze, de  mégis nélkülük, hiszen a nép hangja  a választók üzenete, alakosság panasza nem nyerhet benne teret.

És ami ismét kimaradt a Kisbíróból; - lakossági válasz és panasz.

Ki(k)nek jó ez így?

Egy évek óta húzódó, a Halászy Károly Általános Iskola környékén lakókat érintő probléma megoldásához kértük a Polgármesteri Hivatal, és a képviselők segítségét. Annak ellenére, hogy több éven keresztül jeleztük fennálló gondjainkat, azokat nem orvosolták.
Horváth Tamás alpolgármester úr szervezésében múlt év december elején sor került az ügyben érintett felek találkozójára a Hivatal irodájában. Sajnos azonban nem az előre megbeszélt módon, és nem azokkal a résztvevőkkel zajlott a megbeszélés, mint ahogy azt elterveztük, s ez – mint később kiderült – rányomta a bélyegét a korábban remélt, eredményes megállapodásra. A nem túl baráti légkörben zajló egyeztetés végén Horváth úr az iskola intézményesített fenntartója nevében vállalta, hogy a tanítások után és a hétvégén a tornatermet használók, kikapcsolódni vágyók ezentúl nem az iskola hátsó udvarában, hanem a Bajcsy-Zsilinszky úti parkolóban hagyják autóikat. Ígéretet kaptunk, hogy figyelmeztetik a tornatermet használó csoportokat a kisebb zajkeltésre s, hogy labdafogó hálót szereltetnek fel. Abban is megegyeztünk, hogy a megírt beadványunkat nem terjesztjük a képviselő-testület elé január végéig, amennyiben az önkormányzat és az iskola tartja magát a megbeszéltekhez.
Azonban az ígéretekből csak a labdafogó háló felszerelése valósult meg.


A gyalogos és gépjárműforgalmat – a vállalás ellenére – csak a hétvégére irányították át a Bajcsy-Zsilinszky úti parkolóba. Erről bárki meggyőződhet, aki hétköznap du. 16.00-20.00 óra között besétál a tárva-nyitva hagyott nagykapun az iskola hátsó udvarába.
Néhány héttel a szóbeli megállapodás után, jan. 7.-ről 8.-ára virradóan egy újabb, az eddigieknél is hangosabb hajnalig tartó rendezvény borzolta az itt lakók kedélyét. Mint azt később megtudtuk, S. J. testnevelő tanár születésnapját ünnepelte 25 fős baráti körével –köztük a polgármester úrral – sörözve, bográcsozva a technika- és tornateremben, majd később hangoskodva a hátsó udvarban, hajnal 2 óráig.
Fentiek tükrében Horváth úr újfent nem tartotta be ígéretét, a ricsajozások, a zajongások nem szűntek meg, sőt, fokozódtak. Az említett ominózus napon még átkiabálásos provokációban is részünk lehetett. Az eset után az iskola igazgató-asszonya kezdeményezett egy újabb megbeszélést, s ígéretet tett arra, hogy ezen jelen lesz ő maga, a polgármester úr, az alpolgármester úr, és a lakóközösséget képviselő személyem. A megbeszélésen mindenki megjelent, kivéve Horváth alpolgármester urat, aki valamiért immár nem érezte fontosnak a bennünket egyre jobban zavaró gondok mielőbbi rendezését.
Ezen, a második megbeszélésen ismételten kértük, hogy az eredeti megállapodás szerint tanítás után irányítsák át a forgalmat a hátsó udvarból a Bajcsy-Zsilinszky útra, s mivel a hangoskodások nem szűntek, megkértük, hogy fejezzék be a hétvégi iskolán kívüli szabadidős rendezvényeket – ami nem azonos a sport-tevékenységgel. Külön kiemelve azt, hogy ez nem vonatkozna a diák-, és parasport-napokra, az atlétikai- és birkózóversenyekre. Bukodi Károly úr és az igazgató asszony ettől mereven elzárkózott.
Ezután kérésünk az volt, hogy a hétvégi szabadidős rendezvényeket csoportosítsák át hétfőtől péntekig. Jeleztük, hogy a lakóközösség beleegyezne abba is, hogy aki munka után sportolni szeretne, az tehesse azt akár este 22 óráig. Ezt az ajánlatunkat is elvetették.
A lakóközösség harmadik kompromisszumos ajánlata az volt, hogy hétfőtől péntekig tudomásul veszünk bármilyen rendezvényt, akár szombaton is lehetnének halkabb tevékenységek, mint a talajtorna, a tenisz, vagy tollaslabda. Csak a hét egyetlen napját, a vasárnapot kértük, hogy legyen csendes, pihenésre alkalmas nap. Ugyanis mi – ahogyan mások is – csak a saját otthonainkban tudunk pihenni. Ezt az ajánlatunkat is elutasították.


Ezek után a közösség hivatalos beadványával, a képviselő-testülethez fordultunk. A beadványt 32 aláírással 22 – az iskola közvetlen szomszédságában élő – család (58-60 ember) támogatta. A tiltakozók száma azóta nőtt. Ennek ellenére a képviselő-testület és a városvezetés nem értette meg, nem támogatta kérésünket, és nem fogadta be egyetlen javaslatunkat sem.
Itt kitérnék Horváth úr közzétett állításaira, miszerint mi nem tartottunk volna be valamit, vagy hogy nem ismeri az aláírókat, és hogy csökkent volna azok száma, vagy érintettsége – mindez nem igaz. A közösséghez újabb emberek csatlakoztak, amit aláírásukkal igazolnak. Ma sincsenek újabb követeléseink, ma is csak azt kérjük, amit már évekkel ezelőtt. Rendet, csendet, nyugalmat, alapvető jogaink biztosítását, a tornatermi zajkeltés és zajkibocsátás csökkentését, a zajos és felesleges, csapodár rendezvények beszüntetését.
Az itt élőket soha sem zavarta a normális tevékenység, iskolai oktatás, vagy bármilyen oktatással kapcsolatos iskolai rendezvény. Mindenki számolt vele, amikor itt vett házat, hogy itt iskola működik és hétfőtől péntekig 16.00 óráig tanítás folyik. Amit nem tudunk elfogadni az csupán az, hogy az önkormányzat, mint az iskola fenntartója, oktatás utáni időpontokban, főleg hétvégén – tekintet nélkül a lakók nyugalmára – hangos szabadidős rendezvények szervezésére (nem ritkán névnapok, születésnapok ünneplésére) használatra átadja, bérbe adja az iskola termeit, a tornatermet és ehhez az udvart. Az iskola tornatermei nem klimatizáltak, nincs kiépített szellőző-berendezés, így május elejétől szeptember végéig nyitott ablakoknál zajlanak a nem ritkán igen hangos programok. Csak a nagyobb tornaterem lakóövezet felőli faláról 80 ablak nyílik házainkra. Hiába kérjük már régóta, zajvédő falat nem építtetett az önkormányzat. Értesüléseink szerint a tornatermek bérletét a fenntartója kiszervezte, egy az iskola alkalmazásában lévő testnevelő tanár bérlte, majd haszonszerzés céljából továbbértékesítette a kimondottan erre a célra alapított cégén keresztül. Havonta a termek bérbeadásából befolyó több százezer forintból az iskola – bérleti-díj gyanánt – visszakapott 67.000.-Ft-ot, kisebb összeg egy alapítvány számlájára került, a vállalkozó pedig megtarthatta a bevétel nagy részét. Csak szombat-vasárnap közel 20 órát értékesített 3.000.-Ft-os óradíjért. Az iskola a 67.000.- Ft bérleti díjból fizette a reflektorok fogyasztotta áramot, a fűtést, a tusoláskor használt vizet, a csatornadíjat és a tornaszerek kopását. Még a labdafogó hálót is az adófizetők pénzéből vásárolták. Ez az iskolának nem jó, de nekünk adófizetőknek sem, csak és sokkal inkább a vállalkozónak. Így ment ez tíz évig. Az ügy kipattanása óta, megbízási szerződést kötöttek a tanárral. Nekünk ugynannyi zaj, az iskolának pedig vélhetően így több péz jut.


,,Rossz szomszédság - török átok” – tartja a régi mondás. Mi nem szeretnénk rossz szomszédjai lenni az iskolának.
Nemrég felajánlottuk, hogy egy cég segítségével lecseréltetjük az iskola összes épületének összes termében a fénycsöveket – természetesen ingyen – energiatakarékosabbakra, ami pénzt, megtakarítást hozna a közintézménynek.
Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem célunk a hétvégi diák-, vagy az időről időre megrendezett parasport-napok ellehetetlenítése. Szeretnénk, hogyha megszűnnének a sport mögé bújtatott hangos rendezvények. Szeretnénk visszakapni a csendes hétvégéket, a hátsó udvarban megszüntetni az indokolatlan, olykor a telkeink, házaink közvetlen közelében parkoló 15-30 autó okozta zajkeltést.
 A gimnázium tornatermének bérbeadását feszültségek nélkül meg tudták oldani, ott csak hétfőtől péntekig zajlanak szabadidős rendezvények – mi is így szeretnénk.
Elszomorít bennünket, hogy gondjaink megoldásához nem kapunk támogatást választott képviselőinktől. A város vezetésének fontosabb egy a lakókat zavaró, erősen nyereségérdekelt cég vállalkozása, és a hétvégén 20-60 ember „látszat-sportolásának” támogatása, mint az itt, otthonaikban élő 60 ember csendes hétvégéjének biztosítása.
Mivel az önkormányzat minden – a békés megegyezés irányába mutató – kompromisszumos ajánlatunkat elutasított, a felajánlott peren kívüli megállapodás lehetőségével megadott határidőn belül nem élt, így a lakóközösség egy részének mint utolsó, és egyetlen járható útja maradt: a peres eljárás. Ezért, és a kialakult helyzetért nem tudom ki vállalja át majd a felelősséget.


Az itt leírtakat szerettem volna fényképpel, és internetes hivatkozással (videó + hanganyag) alátámasztani, amihez sajnálatos módon a lap szerkesztői nem járultak hozzá.


Ezért nem marad más számunkra, csak a leírtak ismertetése és a törvényes út.

Köszönöm a lehetőséget.

Az iskola tornaterme, akár egy hangvető  mered a szomszédok felé

 Megjegyezném, hogy a Halászy Károly iskola önkormányzati fenntartású intézmény, ami a város pénzén, a költségvetésünkből üzemel és tarja fenn magát.
Az iskola története költségvetése, akár bevételei, kiadásai, költekezése közpénzekből történik, tehát  ez, vagyis a gazdálkodása közügy. 

Tehát a tornaterem bérbeadása, vállalkozásba bocsájtása, az udvar parkolóvá nyitása, a hátvégi rendezvények és azok finanszírozása, netán bevételei nem lehetnek senki számára közömbösek akkor, amikor a város oly annyira pénzhiányban szenved, hogy a jogsértést felvállalva  erőltette a lakóira a kommunális adót, ami elég nagy felháborodást keltett. Amit még a Kormányhivatal is jogsértőnek, és visszásnak ítélt. Tehát ezt felvállalva nem mindegy, hogy mire és hova folyik a pénz.

Főleg nem, hogy a Halászy Károly iskola és az önkormányzat jóvoltából a városi kasszából kb 6,5 millió forint veszett oda a terjeszkedés okán. Az iskola szomszédságában élő szomszédok jogai  sérültek az intézmény tevékenysége okán.  Ez nem egy jelentéktelen esemény, hiszen a város emiatt anyagi nehézségekbe került. A megítélt több milliós kártérítést csak apróban, vagyis részletekben elhúzva tudja rendezni. A kamatok megterhelik a lakóközösséget, mert ezt a pénzt nekik a város polgárainak kell megfizetni, adó és egyéb elvonás formájában. Az önkormányzat ennek csak a kifizetője, nem pedig előteremtője. Ráadásul a peres eljárás az érintett ügyvéd és az iskola-önkormányzat vonatkozásában szeptemberben folytatódik, ami esetleg további több milliós veszteséget kártételt fog jelenteni. Ennek az összegnek az esetleges kifizetésére nem látni fedezetet. Ha az önkormányzat ismét rossz lóra tesz és a város veszít, akkor azt nem Kovácsné Kovácsi Beáta igazgatónő, Spák József testnevelő tanár, nem Bukodi polgármester úr, és nem Horváth alpolgármester úr, de nem is a jegyző, vagy a képviselő-testület fogja állni, hanem nem más, mint a köznép, vagyis Ócsa népe, az itt élő lakosság.

Ezért sem mindegy, hogy az Ócsai Kisbíró mit és miként hagy el,  avagy miről számol be és miről nem. Ezért nem mindegy, hogy ha már öt milliót fizetünk valamiért, akkor azért érték és cserarányos igazi információhoz, tájékoztatáshoz jussunk, ne pedig csak a törvényi előírásoknak látszatilag megfelelőn tákoljuk és pénzeljük azt, aminek amúgy nincs híre és értéke.

*