Megjelent az Ócsai Kisbíró, ( - ismét feleslegesen)

A hétvégén kiszórták az Ócsai Kisbíró megreformált, 4. számának utolsó darabjait is. 

Többen bosszankodtak is miatta, mert kidobott pénzt láttak a lapszámban.

A városlakók pénzéből finanszírozott újság színvonala, struktúrája az eltelt négy hónap alatt nem hogy javult volna, hanem tovább romlott.  A címlap nem tölti be szerepét, a lap szerkesztése erősen kifogásolható, a cikkek töredezettek, rendezetlenek, a képi megjelenítés, a mondanivaló jellegtelen, aránytalan.

 

Sablonos

Az újság külalakján, megformálásán, stilisztikáján a jobb minőségű drága alapanyag és nyomdatechnika alkalmazása sem segít.  Aki kézbe veszi és hírt, helyi beszámolókat, tudósítást, városbeli cikkeket vár várt tőle, az ismét csalódik.  

Az ócsai újságot író, formáló Moldován Ágnes és Fülöp Krisztina nem tükrözi a megbízatáskor kapott bizalmat és vélt szakmai tudást.  Az újság a nevükkel jegyzett, és kiadott négy szám ellenére sem tudta kialakítani saját karakterisztikáját, formáját. A címlapok jellegtelenek, unalmasak, rovatok nem jöttek létre. 

Mára egy drága és unalmas lappá silányult a nehéz anyagi helyzetben levő város adófizetőinek pénzéből fenntartott tájékoztatási eszköz. 

Az aktuális eseményekről sorra lemarad, olyan kiemelt esemény, mint a Nemzeti ünnep, vagy a Húsvét sem került címlapra.  Sok az idegen és máshonnan átvett tartalom, kevés a helyi eseményről történő beszámoló.  Több fontos ócsai történésről nem készítettek írást, nem közöltek cikket, nem adtak háttér anyagot. Képes beszámolók, helyi érdekeltségű események helyett, és híján érdektelen anyagokat szerkesztenek az egyes lapszámokba.

Így kezdődött - az első "új" lapszám

 

Most legutóbb is a címoldalt Fülöp Krisztina irodalmi-művészi, avagy könyvtárosi hajlama töltötte ki, rossz szerkesztéssel és egy Kafka verssel.  Egy amatőr újságírótól is többet vár az ember, nem pedig két ezért fizetett, aktív dolgozótól. 

A képviselő-testület havi ülésének anyaga is csak vázlatosan kerül bemutatásra a második, belső oldalon. Aztán a harmadikon két érdektelen írással le is tudták a városi témát.  Szétszórtan még pár Pünkösdhöz kapcsolódó ollózás, majd hablaty, és töltelékek behelyezése. A középső oldalt, Internetről levett versekkel, rakták tele. Aztán egy oldal száraz anyag az Ócsai Kulturális Napok és a „Művház” vonzalmáról. És még némi hit-élet és közel több mint háromoldalnyi hirdetés található az önkormányzat hivatalos újságjának legutóbbi, pénzünkből finanszírozott számában. A hirdetések nagy száma vonzó és kifizetődő lehet, egy önfenntartó újság esetén, de az itt élők pénzéből előállított, fizetett újság esetén inkább helyi tudósításokkal szeretne találkozni az olvasó. Az Ócsai Kisbíró nem egy klikk, hanem a város lapja kell, hogy legyen. Ezért a ráfordított közpénz. Ez nem kisajátítható és nem is magánosítható.   Mára az újság egysíkú és követhetetlenül zavaros lett. Korábban is többen nehezményezték, és kifogásolták a két bemutatkozó szerkesztő munkáját, de a mostani alakításuk már elfogadhatatlan.

Az önkormányzati ülésekről rendre felületesen, elnagyoltan és nem részletesen számolnak be. Pedig szinte ez az egyetlen olyan esemény, amivel havi szinten foglalkozik az újság. 

Eddig még szinte semmit nem olvashattunk a Tourinform Iroda bezárásáról, annak körülményeiről, sorsának alakulásáról, jelen helyzetéről.  

De a most aktuális ócsai üzembezárásról, a FÉG dolgozók tömeges elbocsátásáról szinte semmit nem, vagy éppen csak futólag közölnek valamit az önkormányzati ülés beszámolójában. De, hogy utána mentek volna, interjút, riportot közöltek volna, az már biztos fárasztó és túl személyes, specifikus, netán egyedi és helyi lett volna. Úgy tűnik, jobb és kifizetődőbb a dolgokat elhallgatni, mint közölni. Ehhez hasonló elhallgatott esemény volt a Kommunális adó jogsértő bevezetése és a Halászy Károly Iskola tornatermének igencsak zavaros, és eddig még tisztázatlan bérbeadása, valamint az odacsődített idegen által az itt élő helybéliek nyugalmáénak megzavarása.  A bérlet által keltett lakossági felháborodás érintettjeinek előadására, megjelenítésére nem is biztosítottak helyt a lakossági hírforrásban. És nem csak az adózó választók érvelése, panasza, hanem az önkormányzat megbízott képviselőjének írása, beszámolója, sem nyerte el a bekerülés-tetszési indexet, mert nem kapott helyt az újságban. Valószínűleg úgy gondolták a szerkesztők, hogy Szűcs Lajos három lapszámot betöltő folytatásos favorizálása a legfontosabb mű, amit el kell juttatni Ócsa népéhez.

Nem tudom, hogy ez mód a szerződésben foglalt Horváth Tamás közreműködésnek, vagy Bukodi Jánosné elnök asszony nevével jegyzett helyi kulturális bizottság munkájának, avagy alkalmatlanságának a következménye. Ha ugyanis az önkormányzat szakbizottsága nem, vagy sem képes a lap szerkesztésébe úgy beleszólni, hogy az a város és az itt élők javát szolgálja, hogy azokat érdemi és értékes információkkal ellássa, akkor vagy jobb, ha feladják vállalásukat, vagy ha ez nem működik, akkor inkább ne szórják el azt az öt milliót, amit erre a semmitmondó és értéktelen újságra fordítanak a közpénzből.

*