Jön a fast-food adó?

Magyarországon is elterjedt a hír, miszerint adót vetnek ki az úgynevezett egészségtelen élelmiszerekre. Hogy mi az, ami egészségtelen, de táplálékforrás, azt a szakemberek is ellentétes állásponttal kommentálják. Mindenesetre a mesterséges adalékanyagokat, színezékeket tartalmazó amolyan kommersz-jellegű termékekre gondolnak egyesek, amik egészségesebbre válthatók. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a vattacukor külön besorolást kapna. De akkor mi?

Különadó a kólára és a hamburgerre? A román kormány már jövő hónapban megadóztatja a nem éppen egészséges ételeket és italokat, s a magyar is fontolgatja ugyanezt.

Az úgynevezett fast-food  tax nem újdonság Európában: a kontinens számos országában létezik már. Legtöbb helyen csak a nagyon zsíros, vagy cukros termékeket érinti, a normál tejtermékeket és húskészítményeket nem. Keleti szomszédunknál máris élénk vita bontakozott ki a tervvel kapcsolatban, mondván: nem az egyes, károsnak titulált élelmiszerekkel van a fő baj, minden olyan élelmiszer káros az egészségre, amelynek fogyasztását túlzásba visszük - ráadásul a szigorítás az élelmiszeripar szétverését jelentené. Nálunk egyelőre kevesen tudnak a fast-food adó tervéről.

- Ez a kilencven forintos szendvics megy a legjobban -  mutat fel egy brutra, az egyik szakközépiskola büféjének üzemeltetője.  Korábban többfajta friss süteményt is árultak, most gyakorlatilag annyira le van szabályozva a terület, hogy alig van iparilag csomagolatlan árujuk. A diákok különben is igen árérzékenyek. Ez természetes is, hiszen önálló keresettel nem rendelkező, jobbára a zsebpénzükből vásároló fiatalok. Az egészséges és a bio élelmiszerek, pedig kimondottan drágák. Erre már nem futja. A feszített tempó, a rövid szünetek csak fokozzák a gyors-étkezés minden búját-baját.
Ugyanakkor élelmezésvezető szakemberek panaszkodnak, hogy az iskolák megbízott élelmezéssel foglalkozó, többnyire nem szakember, sokszor szinte követeli, hogy a főzelékekhez a norma terhére legyen édes sütemény. A tápláló főzelékeket körét pedig rendre leszűkítik, azzal a hivatkozással, hogy a gyerekek nem eszik meg. Ugyanúgy nem akarják befogadni a halas ételek többségét, hogy a szardíniás szendvicsről, a halkrémről ne is beszéljünk. Így marad a kikövetelt rántott hús és a szalámis-, meg a lekváros kenyér és társai. korszerű és tápláló étkezésről, szokás formálásról szó nem lehet. Erre sem az állam, sem az önkormányzat nem biztosít keretet.  Még arról sem hallottam, hogy a gyerekek javára a tanárbácsi, aki ráadásul képviselő is, lemondott volna a laptopjáról, vagy a bizottsági díjazásáról, hogy annak összegét a gyerekélelmezésre fordíthassák. Nem erre nem, csak az  újabb adó bevezetésére gondolnak, ha valami költségekke járó intézkedést kívánnak bevezetni.

Nem biztos, hogy teljesen átgondolt ez, az adóval terhelt elképzelés, de mostanában a legelső, és legegyszerűbbnek tűnő lehetőség  a külön adó. Ezzel persze sem az étkezési, sem a pénzköltési, vagy a gondolkodásbeli hozzáállása nem változik az embereknek. Sajnos amíg forráshiány és pénztelenség uralja a piacot, nem várható változás e téren sem.

 

Egy, két évvel ezelőtti kezdeményezés nyomán az iskolai büfék árultak gyümölcsöt, teljes kiőrlésű pékárut, magvakat is, de az akció mára lényegében megbukott, elsősorban az egészséges termékek magasabb ára miatt. A diákok ma is az olcsó szendvicseket és szénsavas üdítőket fogyasztják legszívesebben.

*