A Parlament megcsappant létszámú baloldalán rettenetes aggodalom támadt a nemzeti együttműködés nyilatkozatának közszemlére tétele kapcsán.
- Nem azért vívtuk ki a demokráciát, nem azért zavartuk el a zsarnokokat, hogy új zsarnokság szülessen – kiáltotta Szanyi Tibor.
- Most majd az következik, hogy mindenkinek előírják, mit mondhat és mit gondolhat? – szörnyülködött Lendvai Ildikó. – Cenzorokat fognak küldeni a közintézményekbe? Agitpropos irodákat állítanak fel? Mi, demokraták erre azt zengjük: nem engedjük! Vállaljuk a harcot akkor is, ha csak mi maradunk egyedüli védelmezői a szabadságnak.
- Nárcisztikus, önhitt lépés ez a hazug kormány gyáva miniszterelnökétől – jelentette ki Gyurcsány Ferenc. – Minden erkölcsi tőkém súlyával azon leszek, hogy ezt a gyalázatot megakadályozzam. Ma még csak nyilatkozat, holnap szemkilövés? Hol a vége?
- „Legyen béke, szabadság és egyetértés” – idézte, papírjaiba pillantva Lamperth Mónika. – Szép elvek. De láttunk már olyat, hogy szép elvekből hullahegyeket hátrahagyó rendszerek születtek. A béke, a szabadság és az egyetértés őrzőiként, örököseiként roppantul félünk.
- Amellett mi ez a forradalmi gőg? – háborgott Mesterházy Attila. – Én még nem olyan régen jártam iskolába, és úgy emlékszem, kicsi lapokra húzogatott vacak keresztek nem jelentenek forradalmat. Papírosok kifüggesztése pedig pláne nem.
A Fidesz frakció érdeklődéssel hallgatta a hozzászólásokat. Rövid tanácskozás után felállt a vezérszónok.
- Tisztelt Ház! Csatlakozunk az előttünk szóló képviselőtársunkhoz. Valóban, a nyilatkozat kifüggesztése nem fejezi ki kellőképpen a változások mélységét és a forradalmi hangulatot. Ezért alternatívaként felvethetjük, hogy helyette a szocialista kormány volt miniszterelnökét függesszük ki a vár fokára. Pápán, Balatonőszödön, a Rózsadombon és a Kossuth téren.
- Ugye, ugye – hörögtek baloldalon. – Megmondtuk, hogy ez lesz!
- Nem kellemesebb Önöknek is a nyilatkozatot olvasgatni, mint az ex-kormányfővel szembesülni? Nos: fej vagy írás?
- Most majd az következik, hogy mindenkinek előírják, mit mondhat és mit gondolhat? – szörnyülködött Lendvai Ildikó. – Cenzorokat fognak küldeni a közintézményekbe? Agitpropos irodákat állítanak fel? Mi, demokraták erre azt zengjük: nem engedjük! Vállaljuk a harcot akkor is, ha csak mi maradunk egyedüli védelmezői a szabadságnak.
- Nárcisztikus, önhitt lépés ez a hazug kormány gyáva miniszterelnökétől – jelentette ki Gyurcsány Ferenc. – Minden erkölcsi tőkém súlyával azon leszek, hogy ezt a gyalázatot megakadályozzam. Ma még csak nyilatkozat, holnap szemkilövés? Hol a vége?
- „Legyen béke, szabadság és egyetértés” – idézte, papírjaiba pillantva Lamperth Mónika. – Szép elvek. De láttunk már olyat, hogy szép elvekből hullahegyeket hátrahagyó rendszerek születtek. A béke, a szabadság és az egyetértés őrzőiként, örököseiként roppantul félünk.
- Amellett mi ez a forradalmi gőg? – háborgott Mesterházy Attila. – Én még nem olyan régen jártam iskolába, és úgy emlékszem, kicsi lapokra húzogatott vacak keresztek nem jelentenek forradalmat. Papírosok kifüggesztése pedig pláne nem.
A Fidesz frakció érdeklődéssel hallgatta a hozzászólásokat. Rövid tanácskozás után felállt a vezérszónok.
- Tisztelt Ház! Csatlakozunk az előttünk szóló képviselőtársunkhoz. Valóban, a nyilatkozat kifüggesztése nem fejezi ki kellőképpen a változások mélységét és a forradalmi hangulatot. Ezért alternatívaként felvethetjük, hogy helyette a szocialista kormány volt miniszterelnökét függesszük ki a vár fokára. Pápán, Balatonőszödön, a Rózsadombon és a Kossuth téren.
- Ugye, ugye – hörögtek baloldalon. – Megmondtuk, hogy ez lesz!
- Nem kellemesebb Önöknek is a nyilatkozatot olvasgatni, mint az ex-kormányfővel szembesülni? Nos: fej vagy írás?
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése