Ó-falusi MÚZEUM ( - tárlatvezetés a helyi Skanzenben)

Köszöntjük az érdeklődőket, a sajtó képviselőit az ócsai Falu-múzeum, a Skanzen  nyílt napján! 

Kérjük a kamerákat, diktafonokat és a rendőrélet kioltására alkalmas golyós- és töltőtollakat adják le a szomszédos városházán.  Utána vetkőzzenek meztelenre, hogy kollégáink zavartalanul megmotozhassák Önöket. Itt látom Zsanettet is, őt négy férfi munkatárs veszi gondjaiba.
Az első parasztházban azokat a tájra különösen veszélyes tárgyakat láthatják, amelyeket járőreink és különleges egységeink gyanús személyek igazoltatásakor vettek el. Dupla üvegfal mögé tettük ezt a kokárdát, amelynek biztosítótűje szerepelt már a SALT-II leszerelési tárgyalásokon is, a három szín ilyen elrendezése pedig dührohamot, kontrollálhatatlan agressziót vált ki liberális politikusokból, egyes városatyákból, ezért megengedhetetlen közszemlére tételük. Most is csak a médiának mutatjuk be, alapesetben kicseréljük egy sarló-kalapácsos vörös lobogóra, mert a múzeumunk fenntartója, az alpolgármesteri hivatal csak azt bírja elnézni.
Amott cipőket helyeztünk el; Bush iraki látogatása óta tudjuk, hogy adott esetben a lábbeli is fegyverré válhat, ezért nem adtuk vissza Önöknek sem a látogatás kezdetén. Később a cipőjüket, majd a kijáratnál, fűző nélkül és a keményebb részek (például talp) eltávolítása után természetesen megkaphatják. Most sétáljunk tovább. Az udvaron középkori paraszti ábrázolás látható. Elnézést, az  a bajszos ember az önkormányzat ellenőre, ő nem a táj része, kérem ne fotózzák.
Ebbe a másik megmaradt házba turul-ábrázolásokat tettünk. Kiemelt veszélyességű, pusztító eszközök ezek. Kérem ne nézzék sokáig, nehogy hatással legyen magukra. Külön csoport foglalkozik azzal, hogy a bárhol felbukkanó turulokat (lett légyenek akár kabát hajtókáján kitűző formában, akár köztéri szoborként) azonnal ártalmatlanná tegyék. Most menjünk tovább.

Ott a tisztáson egy ház állott, de mivel kicsit beadta a derekát, ezért a főépítész úr engedélyével az alpolgármesteri iroda jóváhagyásával és a képviselők tapsolása mellett szellemesítette elbontatta a város. Nagyon szép esemény volt. A dózer keréknyomait a bevetett fű sem fedi.   Amott jobbra ott azon susnyáson állt egy kettős-kereszt. Az egy nagyon félelmetes, antiszemita jelkép, de mivel az embereket vonzotta és turistalátványosságot képezett, ezért csendben és szinte észrevétlen, titkos egységeink bevetésével elrejtettük. Azóta puszta itt a táj, biztonságosan jobban belátható a sík tér. Ezzel az ott gyülekezőket is megfutamodásra ítéltük. Most legalább nem zavarják a helyére lepő Fantom Skanzen turistalátványosságát. A díszjárda végeztével kezdődik a nemlétező Skanzen. A saroktól fantomizáltuk a burkolatot ezen a rövid szakaszon, hogy illeszkedjen a tájhoz. Ezért az átmenet. Így nem csak nem látható, érezhető is a különbség az úton. Ezzel most a paraszti jelleget is erősebben sugalljuk. Nagyon kedvelt ez a letisztult táj-rész. A  természet magától tölti ki a síkot. Turista út, felfestés sem szükséges, mert a nem létező parasztházak közt nem vész el az idegen. Azon kívül  a szórványos mozgásuk is jobban átlátható. Nagyszerű ez az új arculat és az ebbéli elképzelés. Csak úgy csalogatja a balekokat. A sárga dózer már nem látható. A fantom,ház lakatlan. Előtte lakatos, akarom mondani lakott volt.

Jelenleg ez a láthatatlan Skanzen oldalbejárata.  Nézzék meg jól a semmit, mert ez határozza meg a kiürült hely jellegét. Fantom ez a kiölt, (ál-)skanzen,  végig  a református templomig. Ezt az bazilikás építményt viszont nem fogja az idő vasfoga. Sajnos nem tudunk vele mit kezdeni. Kicsit zavaró, és belelóg a tájba, de hát sokan még ezért jönnek. Nehéz őket leszoktatni. Az igazi értékeink itt vannak arrébb.  Ott az a rogyadozó épület is nemsokára a Fantom Skanzen része lesz. Ezt a másik omladozót, amit a természet kezd benőni, azt szintén fantomizáljuk, bevonjuk a Skanzenbe. Szakembereink fogják áthordani marokban, vagy markolóban. Így teret nyitunk az őstermészetnek. Spontán fák, bokrok fognak nőni a helyén. Itt egy sort majd füvesítünk még, ha lesz rá pályázati lehetőség. Addig marad az őstermészet. Páfrány és társai. Ezekkel nincs annyi gond. Nem szeretjük az idegen fajokat. (Kivéve a horvátokat, bár ők meg a román stílussal nem egyeznek, ezért zavaró az ebbéli jegyeket hordozó kőszentély, és a körülötte sokasodó hívők egykori parasztházai a számukra.)

Ebbe az utolsó vályogházba még nézzünk be. Itt a végére hagytam a borzalmak csimborasszóját. Ősi népi faragások, népviseletbe öltöztetett babák, és textíliák, használati tárgyak, eszközök láthatók.  Azt ott egy ártalmatlannak tűnő, magát szende kisbabának álcázó terroristától szedtük el, az utolsó pillanatban. Fedőneve cumisüveg, mi  -  a népszerű miniszterről  - Magyar-féle Draskovics-koktélnak hívjuk.  Két egységnyi tej, fél egységnyi kakaó, háromdecis palackban, a végén gumi cuclival. A merénylő összerázza az üveget, majd a célpont felé hajítja. Iszonyatos károkat tud vele okozni, a kakaóbiztos számítógépen kívül gyakorlatilag mindent megsemmisít. Szabadtérben a politikusokat, átadó ünnepségek alatt a képviselőket, ünnepi beszédek alkalmával az elnökök-elnökét, míg zárt térben testületileg a laptopokat szokták vele támadni. Álcázva, sokszor babakocsiba rejtve törnek vele célzottan előre. Félelmetes eszköz. Az idő már ezt is túllépte.
Statikus térben és Cyber korban élünk. Mostanra kifogyott a kakaó az elitből. Világhálón blogolnak minket. Erről azonban nem tudok képet adni, mert az a kiállítás, a Lakatos-ház szelemének (atyjai) kezelésében áll. Jobb is ha nem látják. Kérem ne keressék és ne nézzék hűlt helyét. Munkatársaink azonnal ki-kísértik önöket.

Nos,  eddig tartott a bemutató, az óvadék letétbe helyezése után valamennyien távozhatnak a hátsó fertályon.

Lassan újabb idegenforgalmi csoportok érkeznek. Sietni kell, mert itt nem gyülekezhetnek. Iparkodjanak távozni, amíg önként lehet. Óvadékot vissza nem adunk.

Kérem őrizzék meg jól emlékezetükben az itt látottakat, tapasztaltakat. A viszont látásra!

*