Ócsa egyetlen általános iskolája, ami jelenleg még önkormányzati fenntartású, változás előtt áll.
Mint talán ismert, az intézményeket a finanszírozási nehézségek és politikai célok okán átszervezik.
A korábban megyéhez tartozó ilyen intézményekben, (mint a Bolyaiban is) előfordult, hogy fűtés és étkeztetés nélkül maradtak a tanulók. Ez egy indok illetve alap is egyben arra, hogy az állam közbeavatkozzon és így átvegye ezen intézmények irányítását.
Ezt követően minden teher, költség és ügyvitel az államé.
A kép azonban még nem tiszta.
Állítólag az önkormányzatoknál marad az iskolák vagyona, a tulajdonjogot nem érinti a közoktatási intézmények átadásának-átvételének folyamata – erre utal Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár egy-egy nyilatkozata.
Mint ismert, 2013. január 1-jével a települési önkormányzatok köznevelési intézményei állami fenntartásba kerülnek, az önkormányzatok pedig köznevelési szerződés keretében vállalhatják az intézmények további működtetését.
A helyi önkormányzat ha úgy dönt, megtartja az önkormányzati intézményt és viseli, vagyis fizeti annak költségeit. Ez esetben az állam csak a minimális normatívákat állja.
Ócsa önkormányzata ezekből kiindulva, valahol félúton egy köztes megoldásban gondolkodik, mert szeretné az államnak átadni az iskolát, és mert szeretné a befolyását megtartani az épület és a személyi állomány vonatkozásában.
Ezért egy olyan kooperációban gondolkodnak, ami által elegendő beleszólást és mozgásteret tarthatnának meg, de a finanszírozás vonatkozásában az egyházi intézményekre fordítható keretet hívnák elő. Erre hívnák be az iskolába az egyházat.
Ócsa városa súlyosan eladósodott. Országos szinten a 3200 település között az egy főre jutó adósságállományi listán a 29. helyet töltöttük ki 2011-ben.
Ócsán a lakossági adóterhelés magas, a termelő tevékenységből származó árbevétel alacsony.
Ahogy tudjuk, a FÉG több millió adót nem fizetett be a városnak, amiről a tulajdonosváltással a városvezetés gyakorlatilag le is mondott.
Ettől persze sem több munkahely, sem jelentős árbevétele nem lesz a városnak. Sőt a korábbi veszteségeket, mint kintlévőséget sem szedik be, sokkal inkább elengedik, leírják a cégek számára.
Így Ócsa nem hogy rendezné pénzügyi helyzetét, hanem tovább sodródik a válság kilátástalanságában.
Az iskola önkormányzati tulajdonban tartása pénzügyi csőd lenne. Eltartására nem képes sem az önkormányzat, sem a lakosság. Egyszerűen nincs rá pénz.
Azonban állami kézbe adását nem szeretné a városvezetés, mert akkor arra már nem lesz ráhatása.
Ez a ráhatás, mint befolyásolás meg azért fontos a honatyák számára, mert jelentős érdekeltséggel bír, hogy a pedagógusokat vonzásban tudják tartani az önkormányzati, politikai karrierjük építése ügyében.
Az elkötelezett pedagógust a munkahelyi függőség és fizetési elkötelezettség jellemzi. Ha ezt az önkormányzat tartja kézben, ha helyi képviselő határozza meg, akkor ezzel befolyásolja a véleményalkotást, a függetlenséget, vagyis elkötelezetté, kiszolgáltatottá teszi a nevelő-oktató garnitúrát, a pedagógust.
Erre azért van szükség, mert a képviselő-testületben és az önkormányzati bizottságokban jelentős a tanári szerepvállalás, a részvétel. A pedagógus képviselőt, a bizottsági elnököt, az iskolai függőséget, át lehet fordítani önkormányzati és hatalombeli függőségé, ami kihat a helyi döntéshozatalra, és a szavazásokra.
A felvetést nem folytatom, a következtetést nem boncolgatom tovább. Kérem, mindenki rakja össze magában és vonja le a sajátos konzekvenciát.
Ők a város formálói, döntéshozói ma, és ezt szeretnék konzerválni a jövőben is.
A háttérvázlat után visszatérnék a Halászy iskola ebbéli szerepére.
Mint ahogy tudjuk, az iskola igazgatói posztját egy olyan személy tölti be, aki nem lehetne az ami, mivel megfelelő és előírt szakmai gyakorlattal nem rendelkezett a pályázat kiírásakor. Az, hogy most mégis nyertesként, vagyis igazgatóként van jelen, az főleg Bukodi Károlynak és a mögöttes támogatottságnak köszönhető. Ezzel le is vezettük az elkötelezettséget és az visszatekintést. Vagyis az alapokat, a lojalitást.
A jelen helyzetben ezt szeretné a városháza megőrizni és megtartani. Ha ugyanis állami kézbe kerül a suli, akkor nem csak a gondoktól, az anyagi tehertől szabadulnak meg, hanem a ráhatástól és befolyásolhatóságtól is, hiszen a városháza már nem lesz munkáltatója az ott dolgozóknak.
Ráadásul új pályázatokat kell kiírni a vezető posztokra. A mostani igazgató valószínűleg ezen elbukik. Ezt szeretnék elkerülni polgármesteri szinten.
Ez az okoskodás az, hogy az iskolát valahogy átjátsszák, vagy átmentsék a Református Egyháznak, vagy azon keresztül maguknak. Ebben az összekötő, megbízható és kulcspozíciójú, de személyesen is érdekelt ember, Kovácsi Beáta igazgató.
Református elkötelezettsége vetekszik az önkormányzathoz köthető lojalitásával. Tisztában van helyzetével, és kötelékeivel. Kiválóan alkalmas a jelenlegi elkötelezettség megtartására, és a két különböző érdekek összekapcsolására. Megfelelő összekötője az egyházi és az önkormányzati politikai célok testet öltésének.
Ezért nem egy véletlen, vagy spontán ötlet az összekapcsolás.
A most alakuló, de elvben eldöntött folyamat felvetése és kérdése, hogy jó e nekünk helybéli városlakóknak, az ócsai közösségnek, a népességnek, hogy az iskola a jelen eljárás során a Református Egyház kezelésébe, jelentős részben önkormányzati ráhatás alatt az egyház uszályába kerüljön át, vagy inkább maradjon a "független" állam kezében?
Ez tehát a lét, vagy nem lét kérdése, amihez az itt élők, a helyben tanulók véleményét sem mint katolikus, sem mint ateistaként gondolkodó emberként nem kérték ki.
Pedig ehhez talán szükség lenne annak a közösségnek a meghatározó véleményére, amiben az érintett ember, mint aktívan érintett személy jelen van.
Ezért nem egy véletlen, vagy spontán ötlet az összekapcsolás.
A most alakuló, de elvben eldöntött folyamat felvetése és kérdése, hogy jó e nekünk helybéli városlakóknak, az ócsai közösségnek, a népességnek, hogy az iskola a jelen eljárás során a Református Egyház kezelésébe, jelentős részben önkormányzati ráhatás alatt az egyház uszályába kerüljön át, vagy inkább maradjon a "független" állam kezében?
Ez tehát a lét, vagy nem lét kérdése, amihez az itt élők, a helyben tanulók véleményét sem mint katolikus, sem mint ateistaként gondolkodó emberként nem kérték ki.
Pedig ehhez talán szükség lenne annak a közösségnek a meghatározó véleményére, amiben az érintett ember, mint aktívan érintett személy jelen van.
*
