Advent
- várni az eljövetelt, amikor minden jóra fordul. Erre figyelmeztet
minket az, aki éppen annyira ember, mint Isten: várj a jóra, és ha magad
is az vagy, akkor az a jó hozzád már meg is érkezett, és Te
közvetítheted azt a világnak. Hogy esetleg valaha rosszá váltál, az is megeshet. Nem a
születéskor, mert ember nem születik rossznak, de idővel megtanuljuk mi a
jó és mi a rossz, később pedig már különbséget is tudunk tenni a kettő
között. Jobb esetben.
Hogy ki dönti el, mi a jó, és mi a
rossz, azon ne vitatkozzunk. Kinek ez, kinek az, de alapból
szociális, többnyire közösségi alapon, társadalmi szinten határozzák ezt meg, hogy
az Európát jellemző keresztény értékrendről már ne is beszéljünk. Ha a
közösségnek jó, akkor legyen jó mindenkinek! Csakhogy nem mindenki ért
egyet az ilyesféle uniformizálással - se a jó, se a rossz vonatkozásában. Főleg akkor, amikor a közösséget csak egy szűk réteg igyekszik
meghatározni. Akkor meg végképp nem, amikor olyasvalaki kezdi hirdetni
az emberi szeretet tisztaságát, aki a magáéban sem lehet egészen bizonyos.
Vegyük példának az önkormányzati újságokban ilyenkor felbukkanó adventi
gyertyagyújtásra biztató igyekezetet, ami a helyi nagyságok pozicionálását szolgálja.
Gyújtsunk gyertyát azokért, akik… stb.
És itt
azért álljunk meg egy szóra! Kinek szól ez az üzenet, és ki is buzdít
erre minket? Nekünk polgároknak címezték, hogy tiszteletet váltson ki
azokkal szemben, akik fontosak: úgy mint az egykori ócsaiak akik már
nincsenek közöttünk vagy a pedagógusok, a közalkalmazottak, egészségügyi
dolgozók, hivatalnokok; édesanyák, nagymamák és édesapák, nagypapák
(megjegyeznénk, hogy a nagyszülők már a szülői kategóriában, értelem
szerűen benne foglaltatnak).
Sőt vannak olyanok, akik még rosszabbul vélekednek: „mit akar maga itt, maga nem is ócsai”
hozzáállással nem tekinti a betelepült lakosokat egyenértékű városi
polgárnak. (Közben pedig a város a betelepülőkre készül. Aztán ha teszünk egy sétát, kiderül az is, hogy az egyre romló körülmények miatt rengetegen árulják házukat és pont a kiköltözésre, az eltelepülésre készülnek.) Ilyen megítélés, előítéletek, és helyi viszonyok mellett készülünk advent napján az idei karácsonyra.
De a mai gyertyagyújtás nem erről az ellenérzésekkel teli kettősségről szól.
A kereszténység sem ezt példázza.
A gyertyagyújtás ősi szokás. Számos egyház, és hívő gyakorolja. Ez egy jelképes üzenet, a tiszteletadás jele, a pislákoló élet lángja és az örökkévalóság fénye.
Erre nem kellene külön hívni és felszólítani az embereket, mert ez magától értendő hívői hitgyakorlás.
 |
| Karácsonyi - gondoskodás |
Pár nap, és itt a karácsony.
Gondolkodjon hát el mindenki tiszta szívvel, hogy szüksége van-e álszent
üzenetekre, és vajon önreklámozó buzdításokra fogják-e meggyújtani az
adventi koszorú szent várakozásának gyertyáit, vagy saját tisztességük, hitük
is éppen elég a szeretet lángjának fellobbantásához?
Kérem helyezzük el a mécseseinket az ős-keresztények kisvárosi jelképénél ahogy illik, s míg lehet.
*
