Válság ( - Jobbszél)

Az asszony meggondolatlanul kinyitotta a kamra ajtaját, és alig tudott félreugrani a kizúduló bögrék elől. 

Kettő rá is esett, fájdalmas arccal tapogatta az ütés helyét.

-Mi ez? – kérdezte a férjétől, aki felelte:

-Azt mondja a Viktor mindig a tévében, hogy dolgozzunk még többet. Én szeretem a Viktort, hallgatok rá, hát még több bögrét csináltam. De mivel senki sem veszi meg, a maradékot bepakoltam a kamrába. Látnád, mi van a garázsban! De ez semmi! A múltkor elmentem a vásárba, hátha túladok rajta. Vevő nem akadt egy szál se, de árusok voltunk páran. Ült mellettem egy sajtkészítő. Panaszkodott, hogy belefulladnak otthon a sajtba, mert Viktor mondta, dolgozzanak többet, hát nyomatják keményen a sajtot, de nem bírnak szabadulni tőle. Kérdezte, nem vennék-e egy kis sajtot. Mondtam, ha vesz tőlem bögrét. De van már elég bögréje, ezért megkérdeztük a túlsó szomszédot. Ő reggeltől-estig dobozol, három méter magas dobozhalom állt előtte, szüksége volna bögrére, mert a régi eltörött, de amíg nem ad el néhány dobozt, nem fog vásárolni. Rövidesen megörültünk, mert megállt a pultjánál valami fickó, nagy szüksége volna dobozokra, de egy árva petákja sincs, mert könyveket ír, a múlt héten is írt kettőt, mert a Viktor mondta, hogy dolgozzunk többet, és ő szereti a Viktort, hát dolgozik, mint az állat, de ki a fenének kellene könyvek, amikor sajtra sincsen pénzük? Közbeszólt erre a fafaragó – kis kereszteket, sámlikat, ruhafogasokat, játékokat farigcsál –, hogy vegyünk tőle hintalovat a gyereknek, akkor ő vesz könyvet az írótól, az vehet végre dobozt és akkor a dobozos vesz tőlem bögrét, én meg veszek egy kis sajtot, de sajnálkoztunk, hogy nagyok már a gyerekek, s a keresztfiúnknak vehetnénk ugyan hintalovat, na de miből, ha egy rohadt bögrét sem adtunk el reggel óta. Valaki kitalálta, hogy csereberéljünk bögrét dobozra, dobozt könyvre, könyvet hintalóra, ez tetszett is mindenkinek, de amikor jött a gázos, és felajánlottunk neki nyolc bögrét meg egy félig kész krimit a számlára, körberöhögött.

*

Beszámoló a törzsek kihelyezett fórumáról, a lendő építési területről ( - képzelt riport)

Munkatársunknak sikerült bejutnia arra az állami területre, ami szigorúan őrzött Alsópakony peremén található.

Egy őslakos exkluzív interjút adott blogunknak.

- Mire számít? – vágunk rögtön a közepébe.

- Mindenféleképpen elégedett leszek az állami beruházással és a jelen döntésével – mosolyog a falusi a tömegkommunikációs vezető kedvesen. – Itt akár 40-60-80 négyzetmétert kaphatnak a "zemberek". Új parcellákkal és barátokkal, tisztes telekkel kerülnek kapcsolatba.  Itt bizton ellesznek a bankok nélkül is. - szólt a hivatalos hang.
- Egyesek  gettót vizionálnak, és aggódva bégetnek. Félnek a városi embertől. - próbáljuk terelni a szót a történésekre.
- Elég volt ebből a neoliberális bolsevik gondolatokból.  Miféle vélekedés ez? Volt maga ifjú kommunista? - vágott közbe a falusi kommüniké.
- Igen, itt többen is KISZ tagok voltunk. Jól megvagyunk azóta is. Nem adjuk fel a régi kötődést és az akkori összetartozást. Sokat köszönhetünk a pártnak. Rengeteget "privatizáltunk" segedelmével. - veszi át a szót az egyik ős fórumozó.
- Nos, ha az a korábbi, liberális, kiherélt, önfelélő rendszer egy ilyen elvetemült gondolatot képes még a törzsek fejében tartani, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Ezt az állapotot közel egy évtizede nem rendezte, az előző vezetés.  Mára meg beszivárogtak a jobboldali közszférába. Visszataszító! - hozta elő az állampárt embere.
- Ha viszont a közfelháborodás elég erősnek bizonyul – vagyis még működnek a régi szoc-lib reflexek, akkor mi egykori ifjúkommunisták mit tegyünk? - kérdezte a fórumról az egyik érintett.
- Bizonyos önvédelmi reflexek a Fideszben és a nyugati típusú emberekben is kialakulnak egy idő után. A volt pártfunkcionáriusok ebbéli szerepvállalása és véleménynyilvánítása a szükségtelen rossz, de meg kell érteni, hogy demokrácia van, és még legutóbb is megtévesztve a lakosságot, kaptak szavazatot. Az ilyen, egykori KISZ-titkárszerű alakokat egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni. Nem kell őket előtérbe helyezni és feladatokkal éltetni. Gondolkodásuk elavult, egy vágányú. Nem véletlen, hogy ingáznak rajta a pólusváltó elképzelések. A kádári sínről azonban nem tudnak letérni. Ebből azonban nem kérünk. Nehogy már ők ítéljék meg mi a helyes, vagy helytelelen. Az irányt az állami és a kormány határozza meg; - mondta az állampárti.
- Akkor most lesz lakópark?  - szólt az érthetetlen fórumozó.
- Lesz bizony, méghozzá szép, és rendezett; - jött a határozott válasz.
- Nem tudom kinek az ötlete volt ez a minisztériumban, de okoz egypár álmatlan éjszakát az érdekelteknek; kekeckedett tovább a főfórumos.

- Milyen érdekeltekre gondol? - érkezett a gyors válasz.
- Mennyi munkaképes ember, mennyi munkanélküli, mennyi gyermek, mennyi segélykérő jön és mennyi időre? Mennyit ad az állam? Kell oda rendőr? Mert még helyben is alig van benzinpénz. Mindenki fel tudna sorolni még kérdéseket, talán a harmadik tájékoztató már bővebb lesz.
- Ez nem válasz, csak ismételt zagyválás. 
- Mondjuk azt is érdemes végig gondolni, mi lesz velük mondjuk tíz év múlva, más politikai vezetéssel. Az ócsai lakásbérlemények is brutál lelakva, mert a bérlő még a kerítést se festi le (pedig értelmiségi,nem lumpen), hisz majd megcsinálja a tulaj. Vagy lesz itt egy házkarbantartó kht. is?
- Komolyan gondolja, hogy ez ellenérv? Vagy hogy egyes törzsgyökeres  ember jó elgondolása az aggódás tárgya?
- Valahol hallottam, hogy kerékpárút épül Alsópakony és Ócsa vasútállomás között, hogy könnyebben tudjon munkahelyére eljutni a dolgozó.
- Igen ez is elképzelhető. Bár a kerékpárútnak a városukon belül és az azon túl is már rég el kellett volna készülnie, vagy a nem rég nagy csinnadrattával átadott NAGÉV esetében az önkormányzat előírhatta volna az ebbéli összeköttetést, de sebaj, majd az állami beruházás keretében ezt is pótoljuk; - biflázott az állami ember.
- Akkor most ezért kérik a lakosok támogatását? De, hogy lehet valamit felelősen támogatni, aminek tehertételét, elemző vizsgálatát el sem végezték. Akkor talán tudna valamit az ember, ha lennének számok.
- Honnan veszi ezt az ostobaságot? Vannak számok. Ismeri mindenki, közzé van téve. Nincs semmi különös ebben a dologban. Ráadásul Ócsa is prosperál belőle rendesen. Kár az emberekben kételyeket ébreszteni. - válaszolt kicsit hevültebben az állam képviselője.
- De, hát egybefüggő állami területen épülne ez a "Frank City". A helyiek meg  Pestről a munkahelyük közelébe kiköltözött stricik. Ha valamit fel akarnék robbantani ezt az elegyet kevergetném: fuxos strici csipetnyi hetes béemwével, kicsi háremmel, ezt keverd harminc év munka után nincstelenné vált magyarokkal, akinek kiskertjében kell majd termelni az uborkát; - hablatyol tovább a fórumos atya.
- Ez az egyveleg nem egy normális gondolatmenet. Miként sikerült ezt így összehozni? Mit akar ezzel kifejezni? - az állam képviselője közben a fejét fogja ekkora tájbeliség hallatán.
- Végül is mindegy. Ennél toleránsabb közösség nem tudom hol él az országban. A nyolcvanas években három cigány család élt itt, ma legalább száz, ha beilleszkedett, teljes nyugalomban. A kétezres években pár maffiózós pesti család jött, évekig végigverte, zsarolta a helyieket, senki meg sem rezdült. Tehát szerencsétlen kisemmizetteket, ha ők is viszonozzák, biztos együttérzés fogadja. Itt az általad is taglalt, végig nem gondolt jövőbeni problémák halmaza a gond; - csak fokozza tovább a helyi fórum vezéralakja.
- Ebben a gondolatmenetben azért volt rendesen kirekesztés, meg hangulatkeltés. Pedig felesleges másokban 
félelmet generálni a rossz beidegződések és a hibás gondolkodás okán. Nem példálózhatunk a múltból. A hiba ott keletkezett. A jelen meg a megoldáson és a megvalósításon dolgozik. Ezeket a bank-károsultakat is az előző reszim termelte ki és hagyta ránk örökségként, mint a volt párttitkárokat. Azonban aha valaki nem érti az idők szavát, akkor azzal nem tudunk mit kezdeni. A baj akkor van, ha ezek a múltból fakadó gondolkodású emberek vezető gondolatot formálnak. A devizahitelesek is hasonló mód estek áldozatul. - érvelt tovább a helyi pártelitnek hasztalan a fiatal demokrata az állam képviseletében.
- De kérdés, hogy mennyi munkaképes ember, mennyi munkanélküli, mennyi gyermek, mennyi segélykérő jön és mennyi időre? Mennyit ad az állam? Kell oda rendőr? Mert még helyben is alig van benzinpénz. Mindenki fel tudna sorolni még kérdéseket... - csak okvetlenkedik a helyi fontoskodó még a többiek előtt.
- Felesleges olyan dolgokat vázolni, ami nem valós. Ráadásul mindez nem probléma. Az országban számos helyen épül lakópark. Itt a szomszédban Alsónémedin is egykori termőföldeket minősítenek át. Most ott Inkubátorház épül, pályázati pénzekből és uniós támogatással. Annak is megteremtették a feltételeit a tervezők. Így nem csak jó minőségű út, hanem teljes infrastruktúra is megvalósításra kerül; - de már tudja, hogy ennek az öregnek hiába beszél. De azért még befejezi: - Tessenek elhinni és elfogadni, hogy az állam is lehet jó gazda.  Nem vagyunk liberálisok és szocialisták. Ezt a projektet sikerként könyvelhetik el Ócsán.

Az állam részben ezzel is beindítja azt a folyamatot, ami visszavezeti Európa egy államát, történetesen a magyart  a normalitás irányába. Nem csak az állam eladósodottságát, hanem az emberek ebbéli gondját-baját is kezelni kell.

"A programot ért kritikákra az államtitkár úgy reagált: a beruházó közművesíteni fogja az ingatlanokat, és megteremti például az iskolába, munkába járás feltételeit. "Egy kis higgadtságot, illetve visszafogottságot kérek mindenki, főleg a kritikusok részéről" - mondta."

Még szerencse, hogy a KISZ-nek befellegzett. A szellemével még azonban vannak gondok.

(Lehet, hogy Ócsa maga egy rezervátum, csak a korlátoltság nem tapintható, mert az a helyi fejekbe van plántálva.)

*

Az MSZP elhúzódó gyászt emleget az izmusokra ( - pedig csak a horváthizmus emléknapja ez)

Mióta vezető politikusunk kijelentette, hogy összeszámolta, miszerint közel 70 emléknap van egy adott évben, amire azóta mi is nagyobb figyelmet fordítunk. 

Az MSZP szerint amikor  kormánypárti képviselők többségével elfogadta az új jogszabályt a helyi hatalom, az egy "gyásznap" volt. Az egykori kommunista kis-titkár az MTI-nek azt mondta, hogy a szavazás méltatlan volt egy városi házhoz valamint a lelkiismereti szabadsághoz. A szocialisták elhúzódó válsága van az egész történés mögött. ez az izomkodás és húzódás teszi emlékezetessé a dolgot. Nem más így együtt ez, csupán egy rossz izomhúzódás. Napjainkba ágyazott beidegződés.

A fitymált veres politikus úgy fogalmazott, hogy "nem történt más, minthogy a Fidesz frakció leszavazta a kormánypárt által beterjesztett törvényt" a helyi viszonylatban. Június 4.-e vonatkozásában előállt a saját farbájával.  Ennek kapcsán azonban többen emlegettek gyásznapot.

"Számos nem jelentős, de számon tartott eseményeknek adjuk meg a tiszteletet.  Ezért ma egy új napra emlékezünk általa" - hangoztatta a sokra nem tartott politikus, és távoli képviselő, majd bejelentette:

 

-         Ma van az Izomhúzódások világnapja.

A narancstermesztő tudósok csoportja hosszas és beható tanulmányozás után jött rá, hogy nem csak az evés, hanem az ágyból való felkelés is izom-összehúzódásokat generál, ahogy a félresikerült beszéd, és a hülyeségek kimondása akár a nagyvilágban, úgy a testületi üléseken is.

A tudós csoportvezető lovag Luigi  közeli helytartója, és személyes képviselője alias Thomas, a horváthizmus atyja jelentette be a tényleges felfedezés végkifejletét és az ennek okán aktuálissá váló megemlékezést, amit emléknap formájába kívánnak megörökíteni. E napot ennek tiszteletére valamint az Ő  javaslatára testületileg az Izomhúzódások napjává nyilvánították.

Az első napi alkalommal önfeláldozólak önmaguk által szemléltetve mutatták be az izomhúzódásokat, ami némi dirrel-durral járt.  A meghívottak aléltan és lélegzet elállóan fogadták a nem kis károsanyag kibocsátással kísért eseményt.  A meghívottakat csak a nyári szellő mentette meg a kábulattól.

De, Thomas, és az esemény tisztelete nagy tapsot és ünneplést, valamint népi mulatságokat vont maga után, amit azóta is minden emléknapon megismételnek.

Igaz, a kor előrehaladtával már felfedezték ennek ellenszerét, a vény nélkül kapható Buscopant, ami csökkenti a puffasztó érzést és az izomhúzódások okozta görcsöket.

A nap fillingje azonban az emlékeztetés okán marad világraszólón emléknap, ha úgy tetszik, gyásznap Ócsán.

*

Party-van, zsuga ( - jobbszél )

- Gyerünk, elvtársak, ki oszt?

- Elvtársak? Nehogy már. Polgártársak!  Na gyerünk, ki oszt?

- Előbb keverni kell.

- Keverni mindannyian tudunk.

- Osztani is – vigyorgott Luigi, s már nyúlt a pakli után. A gyáli Kisz-ben érintett Tomas úgy nézett rá, hogy a pillantásával ölni tudott volna. De az ilyesmit õ, nem maga szokta intézni.

- Mindig te osztasz, Luigi! – mondta felháborodottan. – És a végén te vágod zsebre a pénzt akkor is, ha nem nyertél.

- Én osztom a lapokat! És különben is mindig adtam belőle nektek is. Ha meg nem, akkor is adtam a lehetőséget. Velem eddig csak nyertetek – görbült le a státuszhalmozó köpcös szája. – Így van, Carlos? – várt megerősítést a legkisebb és legbizonytalanabb párttársától, aki két parti között fel-alá járkált, mert új fiú volt még, és nehezen bírta a feszültséget, a bezártságot. Nem is felelt a kérdésre, csak legyintett. – Meg lehet szokni – vigyorgott rá lenézően Tomas. – Csak ezt az ultit unom már rettenetesen. Kanasztázni szeretnék! – replikázott tovább.

- Rövidesen azt is lehet – vélte bizakodóan az ismert terembérlő, a köztiszteletben álló spártai játékos partner.

- Tessék, leteszek talonba két figurát. Ezek később jól jönnek majd az új leosztásba, a tromfhoz. A bizottságok élére, a felügyelőbizottságba, vagy a fõtárgyalásra. Akarom mondani akkor, ha el kell fogni a piros negyvenszázat.

- Előbb-utóbb valaki elfogja a piros negyvenszázat – szólt melankolikusan Carlos. – Attól kezdve már csak betlit mondhatunk.

- Ezért is inkább játszunk tovább nagyban. Vagy mást. Kanasztázni szeretnék különben is – nyafogott tovább a máskor mindig fennhéjázó Tomas.

- Mindjárt, mindjárt – intették türelemre Luigival a többiek. (Carlos lapított csupán csendben a társas körből.) – Rövidesen tudtok kanasztázni.

- Mikor? – okvetlenkedett tovább Tomas.

Luigi erre feldúltan bedobta a paklit és belelapozott a beszerzett laptopokon futó fórumba, hogy megnézte a helyi elemzéseket, a közvélemény-kutatásokat és körbenézzen a neten.
Roppan idegesítette a 12 gépen futó méltatlanság. Érezte, hogy ez így nem jó, majd folytatta az abba maradt eszmecserét. - Rövidesen – s bólogatott hozzá szakértően. – Minek kellett nektek ennyi felesleges gép? - Tudta, hogy ez nem csupán Luigi hibája, hanem Carlos mohósága is benne van.  - Ki szavazta meg? Meg akartok vele bukni? - Elfogta a rémület.

És csakugyan.

A távolból ajtónyitás, léptek koppanása hallatszott. Egyszerre friss fuvallat rezdítette meg az állott levegőt. Emberi hangok szűrődtek be. Valaki ismét méltatlankodott:

- Demokrácia? Szavazatok? Elvárások? Miféle törvények, miféle szavazás, miféle város, milyen érdek? Dübörög az önkormányzatiság, nagy a jólét, legmagasabbra van állítva az illetmény, a költség átalány, s még nyelvpótlékot is fizetünk, amikor semmi szükség rá. A nép nyelvét egyikőtök sem beszéli.  Hiába jegyzetelek nektek, ha nem tudtok élni vele. Még egymással sem egyeztek. Nem tudtok játszani sem. Még a zsugán is vitatkoztok. Nem hogy négyen osztoznátok a lapokon. Még erre sem vagytok képesek, nem még a zsetonok tisztes leosztásában. Adhattok-vehettek laptopot nem csak hatot, tizenkettőt, húszat is ettől még hordozzátok a régi beidegződések kínjait, amitől persze még paklizhattok magatokban, a válság ezzel azonban nem fog megoldódni.

Hiába a megszerzett adu, a technika, a jövőképből semmi kedvező nem vetítődött az asztalra helyezett drága kijelzőkre. 

*

Lionel Jospin válasza a liberál-szocialista "értelmiségnek", rólunk szól ( - jobbszél)

 Több mint tíz éve történt, napra pontosan 2001. március 9-én, a jobboldali Fidesz kormányzása alatt, főként lejáratására és ellene született meg az a levél, amelyben közel negyven hazai (zsidaj-cigány) "értelmiségi”  köszönetet mondott a francia kormányfőnek azért, mert országa befogadta az „üldözött” zámolyi romákat.  

Liberalizált zámolyiak strasbourgi menlevéllel

Bizonyára sokan emlékeznek a zámolyi ügyre: a cigányok előbb gyilkoltak, majd hazai segédlettel nemzetközi hecckampány kíséretében „elmenekültek” az országból. Miközben hazánk a külföldi médiakampánynak köszönhetően megkapta a rasszista bélyeget, néhány hazai „értelmiségi” hazaárulással felérő levelet küldött Lionel Jospin akkori francia miniszterelnöknek.

Ő az a francia - Lionel Jospin

A válasz most, nemrég született meg, amikor ismét felmerült Trianon és a jobboldal van kormányon. 

A francia köztársasági elnök levele a negyven "értelmiségihez",  akik annak idején köszönetet mondtak Lionel Jospin miniszterelnöknek a zámolyi cigányoknak nyújtott menedékért:

Tisztelt levélírók, kedves Péter, Gyuri, Gábor, Aladár, Zsuzsa s a többiek! A történelmi párhuzam, a múltbéli kapcsok alapján fordulok hozzátok. Az én hazám s a ti működési területetek, vagyis Európa e két országa vállt vállnak vetve harcolt a XVIII. század elején a Habsburgok ellen. 

Később a francia forradalom eszméi gyökeret vertek nálatok. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”, írta már akkor is a költő. Egyik elődöm az államfői székben – egy bizonyos Bonaparte Napóleon – kiáltványt intézett a magyar nemességhez, vagyis atyám őseihez; ez olyan kicsit, mintha magamhoz beszéltem volna. 

E sok szép múltbéli kapcsolatra való tekintettel Clemenceau nagyvonalúan elintézte, hogy a szláv és román törekvések dacára azért maradt is valami Magyarországból Trianon után, még ha ez benneteket nem is dob fel túlzottan. 

Hálából a magyarok a második világégés alatt francia hadifoglyok százait bújtatták. Nem is maradt el a köszönet: a hivatalos Franciaország ugyan elveszítette a háborút, de egy ügyes trükkel mégis győztesek lehettünk, így a párizsi békében fenntartottuk az ősi (1920-as) határaitokat.  

1920 - Magyarország felosztása - Trianon

Az ’56-os forradalom idején honfitársunk, az Algériában született Camus nagyon szépen írt a szabadságért áldozott magyar vérről. Befogadtuk a bolsevik megtorlás elől menekülőket csakúgy, mint évekkel ezelőtt a zámolyi romákat.

                     A "zámolyi romák szószólójaként" aposztrofált úriember - ő Krasznai József, akit   börtönbüntetésre  ítéltek, többek között  gyereklányok molesztálásáért.

Tulajdonképpen itt érkezem el mondandóm lényegéhez. A hagyományos magyar–francia barátságra, a történelmi gyökerekre és közös értékeinkre hivatkozva hadd kérjem viszonzásul a tisztelt levélíróktól, hogy fejenként (vagy családonként) fogadjanak be otthonukba egy rokonszenves roma családot azok közül, akiknek a feje fölé már nem jut hajlék a gall ég alatt. Magam is bevándorlók gyermekeként pontosan tudom, milyen jólesik, ha az embert befogadják. 

Lion-el

 *

Bizonyosság ( - jobbszél)

A főnök feldúltan rontott be a felújított irodába, s a vezír  jogán nekirontott az idősebb, tapasztaltabb és bölcsebbnek hitt emberének.

– Igaz, amit hallok, Tomas? – kiáltotta szemrehányóan. – Megőrültél, piros autót venni a narancsföldre?
– Igen – mosolygott vissza büszkén, és flegmán-kajánul Tom, ahogy általában kommunikálni  is szokott.
– Még vigyorogsz is?  Elment az eszed? A mai nehéz időkben? Nyakunkon a fórum, a blog, és  a válság.  Most fejlesztettük a családi számtechnikát, miközben  zuhant az ázsiónk. Most emelkedik a benzin ára, de már fügét mutatnak az utcán, és lassan senki nem köszön előre. Már nem vagyunk népszerűek. Még Luigi sem mer új hajót lízingelni, mert a pénzváltók nem adnak egy dénár hitelt sem már. Jól tudod, hogy a vármegyében már a béreseket sem fizetitek. Neked kerékpárral kéne járnod, példát kéne mutatnod. Erre a pirosra játszol.  Most, amikor az adó- és vámszedők mindent elvesznek a dolgos parasztól. A víz helyben poshadt, a költségvetés romokban, a kártérítéseket is csak részletekben tudjuk fizetni, és rendre új ügyekkel támadnak. Az ebédre felszolgált hús dioxinnal szennyezett, a kávémat futva iszom meg, a közbiztonság botrányos. Meglásd, olyan forrók lesznek a nyarak hogy a Turjános ki fog száradni,  a városból meg kipusztulnak a multik. Mindenütt csak a romlás, és a recesszió! Mi lesz, ha nem fizetnek, ha nem lesz bevételünk?

Tomas, csak mosolygott, a fejét csóválta, de a vezír még nem fogyott ki az érvekből. Körülnézett, nem hallják-e avatatlan fülek a szavát, kicsit lehalkította a hangját, úgy folytatta:

– Luigi személyében egy narcisztikus őrült ül a trónon. Hatalommániás, önző pojáca. Nem tisztel semmilyen értéket, nem ismer se Istent, se embert magán kívül. Mit tett ezzel a szép portával is?  Nem cserben hagyta? Nem költözni készül? Pedig mit ígért? Nem hazavágta a vármegyét, és nekünk is beintett? Kosztosokat hagyva  a nyakunkra. Ráadásul nekünk kell táplálni a dalos-pacsirtákat és az énekesrigókat, mert különben nem lesz zene a füleinkben.  No és itt vannak a fórumozók, lecsapni készen, akár a vércse! Ma sem szántak meg bennünket. Nyilvánosan firtatják a döntéseinket, megszólják dolgainkat, támadják laptopjainkat, kiteregetik még az üléshuzatodat is, és megtehetik, mert egyre másra adod az alkalmat. Egyelőre a havonta doboló kisbíróra várnak, hiszen abban Luigi helyettünk is porrá zúzza a nép önbecsülését, a folytatásos storyval.  Majd csak földbe tiporja a vágyaikat, a hagyományaikat, és sportszerűen előkészíti az utat a jólétünknek.. Tudod, én is ott leszek, de hiába tisztálkodom.  És nehogy azt hidd, hogy a szorgalmas helybéli majd mindezt jó szemmel nézi. Egyre kevesebben veszik be a kiosztott pirulát. Vagy azt hiszed, hogy  megélsz  a jég hátán is? Ugyan ki a fene akar  magas illetményt biztosítani neked, meg súlyadót, kommunális adót fizetni, indokolatlanul sok dénárt adni a poshadt vizedért, amikor lassan élni sem tudnak? Rajtunk kívül senki nem lát boldog jövőt, csak ül magába roskadtan, vagy a négy fal között és káromolja a menetrendet. Buckaváros leszünk, ahol nem lefektetik, hanem felszedik a síneket. Minek az átjáró ember és hatalmasság közt, ha nem lesz pénz a törlesztésre? Száz szónak is egy a vége: el kell rejteni ezt a vörös szörnyeteget! Örüljön mindenki, hogy lyuk van a fenekén; hogy a Budapest Airport sokat tapasztalt szóvivőjét idézzem.

Tom, csak tovább mosolygott.
– Én megtartom a verdát – mondta. – A megléte bizonyosság lesz. S egyszer az lesz az egész városnak.…

Bizonyosság, hogy jó úton járjunk.  Elvégre mi vagyunk az előjárok - nem de?

*

Jemeljan ( - jobbszél)

Otthonában kerestük fel Gyurcsány Ferencet. Végigmentünk az úszómedence szélén, megnéztük a tágas szobákat, az antik bútorokat, elgyönyörködtünk a panorámában, megcsodáltuk a híres csillárokat.
- Mi viszi rá Önt – értetlenkedem, míg ő kaviáros szendvicsét majszolgatja –,hogy nap mint nap bejárjon a Parlamentbe, ahelyett, hogy a medencéjében úszkálna? A hatalom? Hiszen abban nem sok öröme telt; sem népszerűség, sem az alkotás öröme, sem a tisztelet. A szajré? Azt már megszerezte. A félelem? Ugyan, ha úgy adódik, így is lecsukják, a mentelmi jog nem védi meg a kétharmaddal szemben. Akkor miért?
Kihúzza magát, öntudata az Eiffel-toronnyal vetekszik.
- Mert én vagyok Fleto Fletonovics Jemeljan, akinek küldetése van. Meg kell tanítanom kesztyűbe dudálni a reakciósokat. 2006 szeptemberében elkezdtük, de félbemaradt. Itt van Jemeljan életrajza, a blogom számára írta Gréczy Zsolt. Vátesz volt, az eszme megmentője. Kiadta a parancsot az ellenforradalmárok megregulázására; még a börtönben is verette őket, mint az amcsik az arab foglyokat. Térdepeltek a rádió udvarán; érti, a rádióban, mint 56-ban… Mert csak az erőből értenek! – Hirtelen elsírja magát. – Ez lett szegény Jemeljan veszte: túlságosan akarta a sikert, bármit megtett érte. Mert nem szerették gyerekkorában szegény Jemeljant. Az apukája elhagyta, az anyukája egész nap csak a gázórát figyelte. Mondta neki: hagyja a dagadt gázórát másra, de nem, ő csak ment, és teregette a család szennyesét. Szomorú történet ez.
- Hát létezett Jemeljan?
Elsápad, szeme az okuláré mögött kétszeresére nő, különösen csillog. Arca eltorzul, száját félrehúzza.
- Hogy létezett-e? – kiáltja méltatlankodva. – Létezik. Már mondtam: én vagyok. A legendás partizán, a kérlelhetetlen antifasiszta, a népek barátságának kíméletlen harcosa. A fény az éjszakában, az Alfa és az Edda…
- …Omega…
- Az Omega is én vagyok, továbbá a Piramis, a Kisgöncöl és a nagy. Érti már, öregem, miért kell bemennem mindennap abba kurva parlamentbe?