Bizonyosság ( - jobbszél)

A főnök feldúltan rontott be a felújított irodába, s a vezír  jogán nekirontott az idősebb, tapasztaltabb és bölcsebbnek hitt emberének.

– Igaz, amit hallok, Tomas? – kiáltotta szemrehányóan. – Megőrültél, piros autót venni a narancsföldre?
– Igen – mosolygott vissza büszkén, és flegmán-kajánul Tom, ahogy általában kommunikálni  is szokott.
– Még vigyorogsz is?  Elment az eszed? A mai nehéz időkben? Nyakunkon a fórum, a blog, és  a válság.  Most fejlesztettük a családi számtechnikát, miközben  zuhant az ázsiónk. Most emelkedik a benzin ára, de már fügét mutatnak az utcán, és lassan senki nem köszön előre. Már nem vagyunk népszerűek. Még Luigi sem mer új hajót lízingelni, mert a pénzváltók nem adnak egy dénár hitelt sem már. Jól tudod, hogy a vármegyében már a béreseket sem fizetitek. Neked kerékpárral kéne járnod, példát kéne mutatnod. Erre a pirosra játszol.  Most, amikor az adó- és vámszedők mindent elvesznek a dolgos parasztól. A víz helyben poshadt, a költségvetés romokban, a kártérítéseket is csak részletekben tudjuk fizetni, és rendre új ügyekkel támadnak. Az ebédre felszolgált hús dioxinnal szennyezett, a kávémat futva iszom meg, a közbiztonság botrányos. Meglásd, olyan forrók lesznek a nyarak hogy a Turjános ki fog száradni,  a városból meg kipusztulnak a multik. Mindenütt csak a romlás, és a recesszió! Mi lesz, ha nem fizetnek, ha nem lesz bevételünk?

Tomas, csak mosolygott, a fejét csóválta, de a vezír még nem fogyott ki az érvekből. Körülnézett, nem hallják-e avatatlan fülek a szavát, kicsit lehalkította a hangját, úgy folytatta:

– Luigi személyében egy narcisztikus őrült ül a trónon. Hatalommániás, önző pojáca. Nem tisztel semmilyen értéket, nem ismer se Istent, se embert magán kívül. Mit tett ezzel a szép portával is?  Nem cserben hagyta? Nem költözni készül? Pedig mit ígért? Nem hazavágta a vármegyét, és nekünk is beintett? Kosztosokat hagyva  a nyakunkra. Ráadásul nekünk kell táplálni a dalos-pacsirtákat és az énekesrigókat, mert különben nem lesz zene a füleinkben.  No és itt vannak a fórumozók, lecsapni készen, akár a vércse! Ma sem szántak meg bennünket. Nyilvánosan firtatják a döntéseinket, megszólják dolgainkat, támadják laptopjainkat, kiteregetik még az üléshuzatodat is, és megtehetik, mert egyre másra adod az alkalmat. Egyelőre a havonta doboló kisbíróra várnak, hiszen abban Luigi helyettünk is porrá zúzza a nép önbecsülését, a folytatásos storyval.  Majd csak földbe tiporja a vágyaikat, a hagyományaikat, és sportszerűen előkészíti az utat a jólétünknek.. Tudod, én is ott leszek, de hiába tisztálkodom.  És nehogy azt hidd, hogy a szorgalmas helybéli majd mindezt jó szemmel nézi. Egyre kevesebben veszik be a kiosztott pirulát. Vagy azt hiszed, hogy  megélsz  a jég hátán is? Ugyan ki a fene akar  magas illetményt biztosítani neked, meg súlyadót, kommunális adót fizetni, indokolatlanul sok dénárt adni a poshadt vizedért, amikor lassan élni sem tudnak? Rajtunk kívül senki nem lát boldog jövőt, csak ül magába roskadtan, vagy a négy fal között és káromolja a menetrendet. Buckaváros leszünk, ahol nem lefektetik, hanem felszedik a síneket. Minek az átjáró ember és hatalmasság közt, ha nem lesz pénz a törlesztésre? Száz szónak is egy a vége: el kell rejteni ezt a vörös szörnyeteget! Örüljön mindenki, hogy lyuk van a fenekén; hogy a Budapest Airport sokat tapasztalt szóvivőjét idézzem.

Tom, csak tovább mosolygott.
– Én megtartom a verdát – mondta. – A megléte bizonyosság lesz. S egyszer az lesz az egész városnak.…

Bizonyosság, hogy jó úton járjunk.  Elvégre mi vagyunk az előjárok - nem de?

*