A lengyelek kihasználták a pillanatot, a görögöket most menedzselik, nekünk esélyünk sincs rá, hogy megússzuk az adósságot - mert kicsik és vagyunk, állítja dr. Szikszai Szabolcs, a Pannon Egyetem közgazdasági tanszékének adjunktusa.
 |
| Bár egyre több embernek üres a zsebe és a nemzetközi folyamatok kedvezőtlenül hatnak a magyar gazdaságra, államcsődtől nem kell tartani |
- Egy államot nem lehet úgy felszámolni, mint mondjuk egy vállalkozást, épp ezért ilyen esetekben mindig megegyezésre kell törekedni. Az államcsőd konkrétan annyit jelent, hogy az állam deklarálja, nem képes fizetni a piaci befektetőknek.
Egyébként a magyar államadósság nem jelentős - a kamattörlesztés 800 ezer milliárd forint, ami a GDP 3-4 százaléka-, a görögökének mindössze negyede. Ha mi, magyarok kijelentenénk, nem fizetjük a hiteleinket, akkor nem lennének államkötvényeink, minden Magyarországra szóló piaci követelés lenullázódna, az euró árfolyama 600-700 forintra ugrana, miközben infláció - akár hiperinfláció - keletkezne.
Az importált termékek ára - autó, ruha, energia, nyersanyag - az egekbe szökne. Mindeközben az államháztartás nullszaldós vagy akár pozitív is lehetne. De mint mondtam, ettől kezdve hiteltelenek lennénk, s a Mercedes biztosan nem nálunk építene gyárat. Persze, ha nagy ország lennénk, megfelelő alkupozícióban, akár egy-két év alatt is rendeződhetnének a dolgok.
- A folyamatban lévő görög államcsőd egyébként már most hatással van a hazai gazdasági folyamatokra is, mivel a nemzetközi minősítő szervezetek az arányaiban nagy adósságunk miatt Magyarországot veszélyesnek minősítik. Ha a hazai vezetők nem figyelnek oda a forint árfolyamára, akkor könnyen előfordulhat, hogy mi lehetünk Európa következő vesztesei.
- Görögország korábban meghamisította a gazdasági adatait. Az elöző kormány alatt ez Magyarországon sem volt másként. Mindkét ország eltitkolta a hibás döntéseinek és rossz gazdálkodásának eredményeit a lakosság elől, te a külvilág felé is mást mutattak. Megtévesztették ezzel a külvilágot, miközben önmaguk szűk köreikben szinte dőzsöltek. (Mintha Ócsa város, vagy Pest megye gazdálkodását és viselkedését térképeznénk le.)
A görögök a lebukás óta folytatnak tárgyalásokat a hitelezőikkel (- Magyarország is ezt tette, amikor az IMF-el megalkudva próbált kiutat keresni). Görögország államadósságának magánkézben levő egyharmadát nem tudja kifizetni. (Korábban Magyarország - akár Pest megye is - csupán újabb hitelekből tudta rendezni az előzőek kamatterheit. Sok önkormányzat máig így próbálja húzni az időt - a választásokig, aztán majd jöhet az özönvíz.) A piac erre természetesen felkészült, folyamatosan emelkedtek a kamatok, eközben az államkötvények (a helyi értékpapírok, az önkormányzati kötvények) elértéktelenedtek. Közben azonban mindig valamit letétbe kellett tenniük a tékozló feleknek. (Ezt a folyamatot láthatjuk a megyében amikor a ingatlanokat terhelnek jelzáloggal és ezt tapasztaljuk a városunkat illetően is, amikor az utakat és más egyéb vagyontárgyunkat helyezzük letétbe, vagy zár alá.) Jelenleg arról folynak a tárgyalások, hogy miként tudná a déli ország elkerülni az államcsődöt, mivel az eurózóna tagjaként ez súlyosan érintené a többi tagállamot is. Egyébként, ha sikerül is megállapodni az egymilliárd eurós görög államadósság eltörléséről, a maradék kétmilliárd még mindig csődbe viheti az államot, amit csak további megszorításokkal, adóemelésekkel, munkahelyi leépítésekkel kerülhetnének el.
- Államcsőd esetén a külföldi befektetők kivonják a tőkét az országból, a valuta elértéktelenedik, az adott állam évekre letörölné magát a nemzetközi gazdasági térképről - magyarázta az adjunktus az államcsőd következményeit.
- A csődbe jutott állam teljesen hiteltelenné válik a nemzetközi piaci szereplők szemében. Ennek ellenére volt rá példa, hogy az adós nem volt hajlandó fizetni. Ez történt például a kilencvenes években Lengyelországban, amely méretéből és a közép-európai blokkban játszott szerepéből adódóan hat- hét év alatt visszanyerte korábbi státusát.
- Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, mivel túl kicsi és törékeny állam vagyunk, nincs semmi olyan eszköz a kezünkben - olaj, értékes ásványok, arany-, amivel sakkban tarthatnánk a nagyhatalmakat.
Egyébként a magyar államadósság nemzetközi szinten nem olyan jelentős - a kamattörlesztés 800 ezer milliárd forint, ami a GDP 3-4 százaléka-, a görögökének mindössze negyede.
Azonban három év múlva súlyosbodik ismét érdemben az adósságcsapda: csaknem 50 százalékkal több államadósság jár le, mint az idén. Fizetési nehézségeink lesznek, csak az a kérdés, milyen mértékűek. A közkeletű nézetek szerint érdemes fizetnünk, és majd kinőjük az államadósságot, bár van, aki úgy látja: reménytelen az adósságtörlesztés, és elkerülhetetlen a valutaválság.
„Ezermilliárd szám kell forrást kivonni a gazdaságból” – mondta szeptember első hétvégéjén a jövő évi költségvetést mintegy beharangozva Orbán Viktor. A miniszterelnök Kötcsén, válogatott hallgatóság előtt elhangzott szavainak értelmezését és lehetséges következményeinek feltárását azóta is feladatának tekinti a honi sajtó.
Az Államadósság Kezelő Központ legfrissebb, nyári adatai szerint a büdzsének idén 2,29 ezermilliárd, jövőre 2,86 ezermilliárd, 2012-ben 2,39 ezermilliárd, 2013-ban pedig 3 ezermilliárd forintnyi lejáró államadóssággal kell szembenéznie. Összevetésként: idén a magyar GDP értéke várhatóan kicsit több mint 26 ezermilliárd forint lesz, az államháztartás kiadási főösszege (vagyis az az összeg, amelyet a büdzsé, az önkormányzatok és a tb-alapok elköltenek) 13,5 ezermilliárd forint. A költségvetés bruttó adóssága 20,4 ezermilliárd.
A számokból látszik, hogy az adósságtörlesztésre fordítandó összeg nemcsak az állami kiadásokhoz, de a hazánk gazdasági teljesítményéhez képest is jelentős, ráadásul aránya egyre nő. Az Equilor Befektetési Zrt. elemzése ez utóbbi jelenséget azzal magyarázza, hogy az IMF-től és az EU-tól kapott hitelcsomagból felvett 14 milliárd euró törlesztését 2011 végén kell megkezdenünk, az összeg nagyját pedig 2013-ban és 2014-ben kell visszafizetnünk, ráadásul ezekben az években sok forintalapú kötvény futamideje is lejár. Mivel a lejáró államadósság döntő részét nem „zsebből fizetjük”, hanem újabb hitelekből, ezért az Equilor elemzőinek véleménye szerint 2013-14-ben túlkínálat lehet a piacon magyar államkötvényekből. Ez finanszírozási problémákat idézhet elő, felvetheti a törlesztések átütemezését, és új IMF-hitelmegállapodás irányába terelheti a kormányt.
 |
A magyar államadósság alakulása 1995-2010 (a GDP %-ában) |
A magyar költségvetés adóssága egyébként kinőhető – válaszolta a hiteltörlesztés perspektíváit firtató kérdésünkre az Equilor elemzője. Számításaik szerint a gazdaság 1 százalékos idei növekedése mellett jövőre tetőzhet a GDP-arányos államadósság, amely akkor mérséklődhet, ha hosszú éveken keresztül magasabb növekedési rátával, takarékos költségvetés mellett működik a magyar gazdaság. Bulgária például – igaz, jóval kisebb adósságszintről indulva – megmutatta, hogy ez járható út.
Ha viszont mi, magyarok kijelentenénk, nem fizetjük a hiteleinket, akkor nem lennének államkötvényeink, minden Magyarországra szóló piaci követelés lenullázódna, az euró árfolyama 600-700 forintra ugrana, miközben infláció - akár hiperinfláció - keletkezne.
Az importált termékek ára - autó, ruha, energia, nyersanyag - az egekbe szökne. Mindeközben az államháztartás nullszaldós vagy akár pozitív is lehetne. De mint mondtam, ettől kezdve hiteltelenek lennénk, s a Mercedes biztosan nem nálunk építene gyárat. Persze, ha nagy ország lennénk, megfelelő alkupozícióban, akár egy-két év alatt is rendeződhetnének a dolgok.
- A folyamatban lévő görög államcsőd egyébként már most hatással van a hazai gazdasági folyamatokra is, mivel a nemzetközi minősítő szervezetek az arányaiban nagy adósságunk miatt Magyarországot veszélyesnek minősítik. Ha a hazai vezetők nem figyelnek oda a forint árfolyamára, akkor könnyen előfordulhat, hogy mi lehetünk Európa következő vesztesei.
Korábban a hitelező kormányokat tömörítő Párizsi Klub 1991-ben elengedte Lengyelország 30 milliárd dolláros, államokkal szembeni adósságának felét, majd 1994-ben az ország magánhitelezőit tömörítő Londoni Klub a feléjük fennálló 14 milliárdos adósság 7,4 milliárd dolláros részének visszafizetésétől tekintett el. Búvópatakként itthon is időnként előkerül a kérdés: miért nem választottuk a lengyel utat?
Lengyelország a szükségállapot 1981-es kihirdetésétől tárgyalt hitelezőivel az adósságelengedésről, a kommunista vezetést váltó új kormány pedig nem fizetett hitelezőinek egy fillért sem.
Ezért Lengyelország 1994-ig gyakorlatilag kiszorult a nemzetközi pénzvilágból: nem kapott új hitelt, nem fejlődött a gazdasága, ráadásul súlyos fizetésimérleg-problémákkal küzdött (importját nem tudta ellentételezni).
Az adósságelengedés kompromisszum volt: a hitelezők lemondtak egyébként behajthatatlannak tűnő követeléseik feléről, cserébe ígéretet kaptak a másik fél visszafizetésére, ráadásul a lengyel kormány megnyitotta pénzügyi piacait a külföld előtt (addig nem működhettek külföldi bankok a csaknem 40 milliós országban). Lengyelország csökkentette adósságterhét, és új hitelhez jutott gazdasága fejlesztésére.
A magyar kormányok következetesen más utat választottak 1982-től (ekkor voltunk először a fizetésképtelenség határán): új hitelek és a gazdaság fejlődése reményében törlesztettünk.
Harminc éve azt mondják, hogy az adósság kinőhető, pedig a számok nem ezt mutatják: 1978 óta 63-szorosára nőtt Magyarország bruttó külső adóssága – egyes közgazdászok szerint az adósság-visszafizetés reménytelen.
Hazánk bruttó adósságában benne van a magánszektor adóssága is; a bruttó összeg jelentős része az állam adóssága.
Ezzel együtt hiba a magánszféra adósságától eltekinteni, mert az is nemzetgazdasági szinten jelentkezik: aki frankhitelét törleszti, az is devizát vesz forintért, vagyis a jegybank mérlegében szerepelni fog a tranzakciója.
Egy ország fizetési mérlege csak úgy lehet egyensúlyban, ha ugyanannyi deviza áramlik az országból ki, mint be; ha befelé több jön (vagyis hazánk fizetési mérlege hiányt mutat) az növeli mindannyiunk adósságát – magyarázza a közgazdász, hogy miért nem értelmezzük helyesen adósságmutatóinkat. Ráadásul az államadósság nem kinőhető.
A hitelekért kamatot kell fizetni, nagyjából 3-5 százalékot, és a tartozást csak akkor küzdhetnénk le, ha a magyarországi vállalatok reálnövekedése (amit a statisztikák Gross National Income címen mérnek) ezt meghaladná. Erről viszont szó sincsen, mert a bruttó hazai termék (GDP, Gross Domestic Income) növekedése jelentős mértékben a kivitel 80 százalékát adó multiknak köszönhető, akik viszont kiviszik megtermelt profitjukat.
Mindebből az következik, hogy Magyarországnak előbb-utóbb hiteleinek átütemezését kell kérnie, ami a nemrég Izlandon, azelőtt pedig Argentínában tapasztalható hatásokkal járna: valutaválsággal (a forint árfolyamának példátlan zuhanásával), hiperinflációval, munkanélküliséggel és elszegényedéssel. Egyes számítások szerint a forint 30 százalékos leértékelésére volna szükség a fenntarthatóság érdekében, ami 10 százalékpontos inflációnövekedést jelentene. Ezzel együtt a szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy hazánk fizetésképtelenné válása hitelezőinknek sem érdeke, hiszen pénzhez sem jutnának, ráadásul a rossz kintlévőségre tartalékot is kell képezniük.
 |
Magyarország háborúban áll a munkanélküliséggel és az államadóssággal – mondta a Parlamentben Orbán Viktor |
Lokális megoldást jelent minél több helyi pénz bevezetése: ahol van kereslet és kínálat, ott a pénz mennyiségétől és értékétől, valamint az adósságok nagyságától függetlenül egymásra találhatna a vevő és az eladó. Ha a helyi pénz forgási sebessége nagy (sokan és sokat használják), akkor előbb-utóbb össze lehet kapcsolni a forinttal - ehhez azonban szükség lenne a helyi vezetés érdekeltségére és tenniakarására.
*
Elképesztő különbségek figyelhetők meg világszerte a minimálbérek tekintetében. Magyarország 93.000 forinttal, ami 295 eurónak felel meg, európai viszonylatban a lista alján áll.
