Nem volt átadó ünnepség, nem jött Szúcs Lajos, nem mondott beszédet a helyi polgármester és nem volt itt egyetlen tévétársaság sem, hogy megszólaltassa Horváth Tamást. De még a MÁV illetékesei sem tartották arra méltónak az egészet, hogy egy szalaggal, vagy egy védőkorlát felállításával biztosítsák a közpénzből renovált vasúti aluljáró átadását.
A kutya sem foglalkozott vele |
Csendben, majd hogy nem fű alatt zajlott minden. Horváth Tamás volt az ötletadó, és a figyelemfelhívó, miszerint a város egyik legfontosabb teendője (a Lakatosház bontása után) a MÁV aluljáró felújítása. Természetesen mindkét eset a városi pénzének felhasználásával történt. A különbség csupán annyi, hogy a Lakatosház önkormányzati tulajdon volt, ezért pusztulásra ítélték, az aluljáró meg a vasúttársaság tulajdona, így érdemesnek tartották arra, hogy a lakossági keretből közel 4 milliót elköltsenek rá. Az, hogy ebből az összegből nem az idegentulajdont, hanem a közösségi tulajdont gyarapítsák, eszükbe sem jutott.
A megadott határidőt sem tartották. Nem volt meghívó és ünnepség sem. De nem is ez volt a lényeg. Inkább az, hogy erre mit tudnak elszámolni. Az, hogy ezt az összeget értelmesebben, célszerűbben is ellehetett volna szórni, a kutyát sem érdekli. A lényeg, hogy ez valahogy összejött. Ebben most legalább akkora lehetőség rejlett, mint a bontás elszámoltatásában.
Igaz, az átadás óta nem foglalkozik már ezzel a önkormányzat, vagy a közterületfelügyelet, de hát ez sem fontos már. Máig egyetlen egyszer sem takarították még ki. A hányás, a vizelet hetek óta ott lapít a mélyben, a fal mentén. Mintha semmi nem változott volna. Talán a festett háttér. Mindez ponton 4 milliós lakossági közteherviseléssel.
Horváth Tamás, túlfizetett alpolgármester és Bukodi Károly szintén zenész polgármester, valamint Horváth Zoltán megbízott főépítész mind ebben a látták a városi jövőt. Talán ez ihlette őket erre az idegentulajdonú beruházásra. A gyümölcsöző életet és a jó dolog ebben rejlik, nem pedig egy korabeli vályogház megmentésében. A Lakatosház felújítása helyett inkább a vasút elfuserált földalatti átkelőjébe öltek és temettek több milliót.
A MÁV tulajdonát képező aluljárót a lakosok alig használják. A közeli talponállóból szoktak csupán ott szükséget intézni. Ezért az összepiszkított közlekedőt a jobb érzésű emberek mindvégig elkerülték. A MÁV nem is foglalkozik a létesítménnyel.
Hányadék, de máig nincs feltakarítva - már nem fontos |
Továbbra is a síneket használják, nem mennek le - elválasztó kerítést továbbra sincs |
Továbbra sem biztonságos ráadásul túl drága bicikli támasztékért ennyit áldozni |
A forgalmas balesetveszélyes átjáróval sem foglalkozik a hivatal - erre szándék |
Hiába éri és érte már ezzel kapcsolatosan számos kritika az önkormányzatot, nem foglalkoznak vele. A jelenlegi vezetés sajátos szemszögéből nem válik láthatóvá a valós társadalmi probléma.
Itt is az aluljárót megkerülve, a sineket használják az átkelésnél - akadály, kerítés az nincs |
Bukodi Károly polgármester az Ócsai Kisbíró 10. számában erre hivatkozott a felújítással járó kiköltekezés kapcsán:
"A gyalogosaluljáró 12729/1964 szám alatt kiadott közigazgatási bejárási határozata alapján a gyalogosaluljáró és lépcsők világításáról, takarításáról és az aluljáró járófelületének fenntartásáról - beleértve a hozzá csatlakozó lejáró lépcsőket és gyalogjárókat is - a Községi Tanács tartozik gondoskodni".
A Bukodi-féle gondoskodás csak 3,6 milliós üzlet erejéig volt érvényes - a napitakarításra nem vonatkozik (hányadék) |
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése