Vannak jeles napjaink és jeles embereink. A mai azonban nem erről szól.
Június 4.-e nem a jeles napjaink egyike. Nincs is hozzá jeles emberünk. Gerinctelen, aljas viszont annál több. Ők adják azt a bizonyosságot, ami ezt a gyászos üzenetet láng formájában élteti.
Igen, ez a tűz a gyászláng tüze. Ilyenkor mécsest gyújtunk.
Emlékezünk.
Magyarországnak központi helyén ma is ég egy örökmécses. Vannak iskolák, és tanárok, akik évente egyszer kiviszik oda az újonnan beiratkozókat. Ez amolyan alaptézis, mint hívőknél az Isten tisztelet. Még sem kötelező, mint a régmúlt
Május 1.-ei felvonulása.
De milyen érdekes is az ember, aki kikerül a béklyóból és demokráciát kap a nyakába. Kádárt, Sztálint, szocialista diktátort éltetni kényszerképzetből vagy előrejutásért, fizetésemelésért mindig jobban esett egyeseknek, mint titokban kimenni a
301-es parcellába anekdotázni. Erre csak a kivételes adottságú történelemtanárok némelyike volt képes. Ahogy Trianonról mesélni, vagy a Székelyhimnuszt megismertetni, netán meghallgattatni is kivételes bátorság kellett. Ez az egyéni ismeretátadás, mint kivételes emberi adottság, biztosított olyan sajátos tulajdonságokat számunkra, ami megerősített és bizonyossá tett, abban, hogy megtaláljuk a helyünket.
Ma Trianon évfordulóján a bizonyosság egyik ilyen napján tudjuk meg valójában, hogy kik azok, akik méltók a magyarságukra.
Kevés ehhez hasonló napunk van, ahol magunk közt bizonyosodtunk meg hitünkről. Ellenpélda annál több. Mert az árulásnak, a kiárulásnak sokkal nagyobb a keletje, mint a kitartásnak. A behódoltság, a kiszolgáltatottság a meghajlás, a "merjünk kicsik lenni" ma sokkal kifizetődőbb, mint a kiállás.
Erre ad bizonyosságot minden évben ez a nap.
Persze vannak helyek és vannak önkormányzatok, ahol a polgármester kiáll a választottjai elé, és bizonyosságot tesz hitéről. És vannak helyek, mint Ócsa és olyan itteni városvezetők, képviselők, tanárok, és egyének, akik nem állnak ki sem magukért, sem magyarságukért, sem a közért. Ma, Ők is bizonyosságot tesznek. Az Ő vizsgájuk ezen a napon negatív értelemben teljesül. Ők azt bizonyítják, hogy jellemükben, viselkedésükben, hitvallásukban, és szavaikban is tartás nélküliek. Csak egy "mások". Mi pedig bizonyosságot szerzünk a távollétük által az elárultatásukról, alávalóságukról, jellembeli hiányosságukról. Ők azok, akik Május 1.-én,
November 7.-én a transzparenseket feszítették. Ma meg névtelenül az otthonaik árnyékosában, vagy ki tudja éppen hol sunnyognak elvtelenül. Ellenünk. A magyarság ellen. Egyesek ezek közül ma is viszik még a prímet, és éltetik a divatosan globalizált ellent, amikor
december 1.-én általuk felhatalmazva koccint a
kisantanti ellennel. Ők azok akik befolyásolják a jelent. Akik még meghatározzák a jövőt. Ők a ciklikus emberek. De a magyarság ennél sokkalta távlatibb. És kitartóbb. Az igaz magyar túlélt ennél különbeket is. Mi emlékezők, most is ezt tesszük. Ma is erről bizonyosodhattak meg az emberek. Az emlékezők, a megjelentek és a távol-maradottak egyaránt. Ezért a bizonyosság napja a mai.
Ócsán a városvezetés, az önkormányzat, az intézményvezetés, a tanárság, az egyesületi elnökség tett egy bizonyosságot, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom városi alapszervezete tett egy másfajta, bizonyosságot a Bajcsy-Zsilinszky utca "Szabadság téri" kiszögelésében. Míg az előbbiek a távollétükkel tüntetve fejezték ki hovatartozásukat, az utóbbi pedig megemlékezésével. Ez első körben lévőknek nem csak a hazájuk torzó, hanem a lelkük is, míg az utóbbiaknak egyik sem, mert nem csak megtestesült személyükben, hanem lelkületükkel szellemiségükben fejezik ki szolidaritásukat az elszakított országrészekkel, az összmagyarsággal. Akik ma nem jöttek el, azok nem csak a haza hívószavára nem mozdultak, hanem az elszakítottakért sem tettek semmit.
 |
| Zászlók nélkül - sivár városi külső |
A Jobbik és a Mádencia Egyesület nevével jelzett megemlékezés immár hagyománnyá kezd válni a városban, mióta a fideszes városvezetés és a mostani képviselő-testület az Oktatási-és Kulturális Bizottsággal karöltve elhatárolódik az eseménytől.
De amíg Magyar Péter, az alapszervezete elnöke kiáll, addig a Mádencia elnöke ezt immár másodízben nem teszi. Pedig régebben egyesületével személyesen egyengették a visszatérőn szónokló dr. Ács László képviselő-jelöltségét. Ma azonban másodlagosan adott bizonyosságot távolságtartásával ez az egyesületi elnök. Ez a visszajelzés azért méltatlanabb másokétól, mert míg a Life, az OPKE, és a többiek nem jegyezték az eseményt, a Mádencia ellenben visszatérőn, igen. Elnöki szinten viszont ismételten nem képviselte az eseményt. Pedig lett volna rá érkezése, ahogy a többieknek is. De ahogy azok, úgy Ő is ekként üzent, avagy ahogy most az alkalomhoz illően nevezzük: - bizonyosságot tett maga is.
Az elsőnek felszólaló Magyar Péter kiemelten panaszolta a városvezetés méltatlan hozzáállását, a nemzeti trikolór hiányát, és a puszta városképet. Beszédét Wass Albert soraival zárta, majd Ács László vette át a szót.
Szokásos szókimondásával, nehezményezte a ma eseményeit, a félárbocra eresztett zászlók és az egyházi kiállás, valamint a harangok zúgásának hiányát. Ezzel maga is bizonyosságot téve Június 4.-e mellett.
A megemlékezés a megszokott tiszteletadással, és méltósággal zajlott, aminek végezetélül a koszorú melletti gyertyagyújtással ért végett az esemény.
*
