A mi (kis)városunk - Ócsa

Ilyen város nincs még egy!
Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat.
(De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)

2012. november 2., péntek

Te kinek viszel virágot ? - ócsaiaknak kötelességünk emlékezni 17 honvédra

Sokan nem is tudják, mások meg éppen feledni készülnek majd másfél tucat hősi halált halt magyar honvédot.

Itt az illő alkalom, hogy felevenítsük a történetet.
Az  alábbi sorok a Jobbik Ócsai Alapszervezetének honlapján jelent meg:

Te kinek viszel virágot a szovjeteknek vagy a magyaroknak?


Sokszor hallottam már beszélgetések alkalmával, hogy említenek 17 Ócsán kivégzett katonát, de a történetüket pontosan senki nem tudta elmondani. Nem hagyott nyugodni a dolog és megkértem Fucskó István tagtársamat, hogy ha lehet, egyeztessen egy időpontot Darázsi tanár úrral, a téma szakértőjével. Egy péntek délutáni napra sikerült összehozni a találkozót és a tanár úr örömmel fogadta a megkeresésünket. Saját szavait idézve így emlékezett a történésekre:

Mielőtt belevágnánk a közepébe, előzményként néhány dolgot érdemes elmondani. Az Ócsai Polgári Kör megalakulása után „Emlékezés a hősökre és áldozatokra alapítvány”t létesítettünk, 80.000 forintot adott erre a község annak idején 1990-ben. Ezt az induló tőkét a helyi polgárok segítségével több millióra növeltük fel, elmentünk a házakhoz és kezdtük gyűjtögetni a pénzt. Az első világháborús emlékművet is abból a pénzből akartuk rendbe hozni. A gyűjtésben segítettek - hogy csak néhány nevet említsek - Sághi Zoltán, Daróczi tanárnő, Scheffelin Ernő vagy a fiatalabb korosztályból Havasi István és persze még sokan mások. Így mentünk gyűjtögetni házakhoz, mindenki adott amennyit tudott. Meghirdettük az újságban is, az Ócsai Hírmondóban és akkor ebből a pénzből lehetett gazdálkodni. És hogy mire volt ez a pénz elég? Szerettük volna, ha a kivégzett 17 magyar katona jeltelen sírjára méltó síremlék kerülne, és 1991. június 30-án meg is történt a síremlék felavatása az ócsai római katolikus temetőben. Ez volt az első ténykedésünk. A megemlékezést Erdős László ezredes mondta el, és elhatároztuk, hogy innentől kezdve minden évben Halottak napján tartjuk a koszorúzást. A 17 magyar katona kivégzési helyét megkerestük a Honvédség gyakorlati telephelyén, Alsópakonyon kopjafát állítottunk 1995. november 4-én, az emlékező beszédet szintén Erdős ezredes tartotta. 
Akkor Dr. Búza Attila volt a polgármester.

A II. világháborús emlékmű avatása 1996. június 25-én történt a Turul szobornál, ahol 116 személy neve van felvésve a táblára, katonák és civilek egyaránt. Itt is az ünnepi beszédet megszokott módon Erdős ezredes tartotta, de megjelent például Dr. Farkas Tivadar vezérőrnagy is.

Az első világháborús emlékmű felújítása 1996. augusztus 19-én történt, ahol 104 hősi halott van nyilvántartva. Még kisgyerek voltam, mikor 1928-ban hozták az emlékművet, hatalmas nagy teherautóval, sötét este fényszórókkal rakodtak, emlékszem rá…

Az ünnepi beszédet Havasi István középiskolai tanár mondta el, ezek után az alapítvány összege elfogyott és hivatalosan megszűnt, de teljesítette feladatát.


Visszatérve a 17 kiskatonához,1944.  november 2-án szovjet alakulatok különösebb ellenállás nélkül megszállták a községet. Tehát nem volt itt különösebb csetepaté, egyes magyar katonai alakulat töredékek Alsópakony felé vonultak vissza. A községtől mintegy 7 kilométerre lévő Stöckl tanya területén az orosz támadó ék 17 gyalogos honvédet talált, akik önként megadták magukat. Ennek ellenére az egység parancsnoka sortüzet rendelt el, s a még élőket is a földbe vájt tárolókba dobatta, majd harckocsikkal rájuk tiporták a földet. Azonosítójukat elvitték, csak később kerültek be az ócsai temetőbe, jeltelen sírba. Azért jeltelen sírba, mert nem mertek nyilatkozni ebben a tárgyban, még később sem. Én is kijártam, Pakonyról betelepült embereket is kerestem, de hát hiába, azt mondták, nem emlékeznek semmire, ami számomra hihetetlen…

A tanár úr történetét hallva és olvasva joggal juthat eszünkbe, hogy nekünk ócsaiaknak kötelességünk emlékezni a 17 magyar honvédra. Kötelességünk ápolni emléküket és immáron végső nyughelyüket, hiszen családjuk, hozzátartozóik nem tudnak róluk. Nem tudják hol és mikor adták életüket a hazáért. Arra kérek minden ócsait, aki teheti helyezzen egy szál gyertyát síremlékükre, ez a legkevesebb, amit megérdemelnek !

Magyar Péter

(Kép és írás, Magyar Péter)

Érdemes a Jobbik Ócsai Alapszervezet honlapjára átugrani és a teljes képanyagot végignézni, de hasznos lenne kilátogatni a temetőbe és egy pillantást vetni az írásban szereplő sírra, esetleg egy szál virággal, vagy gyertyagyújtással megemlékező tiszteletünket kifejezni.  

Én pedig külön köszönöm a Jobbik Ócsai Alapszervezet elnökének a történetet.
*

1 megjegyzés:

  1. Tisztelet a honvédeknek! Tegnap gyújtottam értük egy mécsest, és jó látni, hogy többen is! Talán ez az írás eljut még néhány emberhez, akik eddig nem tudtak róla, és ezentúl megemlékeznek a katonáinkról!

    VálaszTörlés