Ha majd az egyik kátyút betömik, lesz helyette másik ?

Továbbra sem túl rózsás a helyzet mármint ami a város kátyúhelyzetét illeti. Úgy tűnik a harc sziszifuszi. Immár évente visszatérőn próbálkoznak a megoldással, - ami nálunk a foltozást jelenti, - hogy eltüntessék az előtörő lyukakat. De amint amit így tavasztájt egyik helyen betömnek, az másutt ismét előtör.

Sajnos az útjaink nem a legjobb minőségűek.  Mégis számos 6 tonna feletti teherautó cikázik rajta. Az állítólagos kitiltás mit sem ér, ha ezt nem ellenőrzi senki. A mások által tönkretett járófelületet azonban a magánszemélyekkel fizetteti meg a városvezetés akkor, amikor azt közpénzből javíttatja.

Így van ez. Nem csak a kátyúkat foltozzák, hanem a költségvetést is. Mégsem figyel senki a pénzkiáramlásra a városháziak társaságában. Mindent a lakosságra terhelnek még akkor is, ha ezt tagadják. Vitathatatlan azonban, hogy amit a nehézgépjárművek feltörnek, azt évente egyszer-kétszer a város pénzén foltozzák. A városnak viszont önmagától nincs pénze. Pénzt csak a fejkvótánk után, a beszedett adónkból kap az önkormányzat. A költségvetés által biztosított működési költség minden egyes elemét a dolgozó nép, mint valami szorgos hangya rakja össze. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezt miként osztja és mire költi a városvezetés. 

Már nem egyszer cikkeztünk arról, hogy a vasúti átjárók a kiépítetlenségükből adódóan mennyire balesetveszélyesek. Ezen a helyzetet az itteni úthibák csak rontani tudnak, fokozza ezzel a helyzetet. Mert ez az a hely, ahol egy nyomvonalon találkozik a gyalogos, a kerékpáros, a motoros, a mozgássérült a gyerek, az idős járókelő, a menetrend szerinti buszjárat, a munkagép, az állati erővel vont- és a nehézgépjármű,  valamint számos személyautó. felsorolni is sok, nem hogy túlélni ezeket az egyedi eseteket, amit a hibás kialakítás és a forgalmi helyzet produkál. Az átjáró útburkolata rossz minőségű, kerékpárút, gyalogút, járda máig nem került kialakításra. Nincs is elkülönített személyforgalom az átjáróban. Pedig ez már alapkövetelmény egy ilyen nagyságrendű városban, és ekkora átmenőforgalom esetén. Ez még sem érvez prioritást a polgármesteri elképzelésben. A testület nem is foglalkozik vele. De nem is javasolja ennek megoldását senki, hiába vannak képviseltünkben ott jó páran. 

Most is csak a kátyú számít. Mint általában, a japán autók sem szeretik ezt a fajta úthibát.

De nem csak az átjárók környékén, hanem a  városból kifelé és a befelé vezető oldalon is számos úthiba észlelhető. Ugyanez mondható el az olyan nagyobb forgalmú "főbb" belső útvonalakon, mint a Széchenyi, a Damjanich, a Falu Tamás, és a Székesi.  Pedig ezekben az utcákban közforgalmú buszjárat is közlekedik. Mégis a végsőkig húzzák és feszítik a húrt, amikor a végsőkig csigázzák a járművezetők figyelmét és türelmét a kátyúkat illetően. Ezek úthibák a sorolt helyeken ráadásul azért különösen balesetveszélyesek, mert  a beérkezők a fényviszonyok változása miatt nem, vagy csak későn veszik észre őket. Nem egyszer volt, hogy a cikázó kerékpáros hirtelen elrántotta a kormányt, áttérve a szemközti oldalra. A sofőr ekkor vagy szerencsés, vagy ügyes, ha kivédi a balesetet és nem gázolja el a szürkületben kivilágítás nélküli kerékpárost. Mert őket még az elmúlt évek alatt sem sikerült rászoktatni a kivilágításra. Úgy látszik csak az autós sterilitását megőrző mentődoboza számít ez esetben, mert hát az jobban forintosítható, mint a sötétben bujkáló kerékpáros. Ezzel a problémával Ócsán rendszeresen találkoznak az erre közlekedők, mert mind munkába menet, mind jövet felbukkannak a kátyúk közt szlalomozó sötétségbe burkolódzó biciklisek.  Őket csak a kijavítatlan útmélyedések előzik meg számszakilag. 

Nem is tudni, hogy  kik, és mik keserítik meg jobban az autós életét. A szabálytalan kerékpárosok, vagy a felbukkanó gödrök. Hol itt, hol bukkan elő a keresetlen akadály. A  régi, vagy újonnan keletkezett gödrök rontják a közúti biztonságot (a közbiztonságot), balesetveszélyessé teszik az utazást, és a bringásokkal terhelve rémisztgetve rövidítik a sofőrök életét. 

Ezekről a történésekről olvasóink visszatérőn számolnak be blogunknak, és jelzik ha már elegük van. Ma sincs másként. 

Sok helyütt az is gond, hogy a tél folyamán a kátyúkat  egyéb törmelékkel, vagy kővel töltötték be, nem bírva a hivatali kivárást. Ezek a megoldások ideiglenes jelleggel átmeneti megoldást kínáltak a télen, de nem szabályos és csak ideig-óráig bírják... 

A végleges megoldás egy jó minőségű teherviselő burkolat és a nehézgépjárművek kiszűrése lenne. 

Mert az sem megoldás, hogy évente a lakosság pénzét tömjék ezekbe a kiverődésekbe csupán azért, mert páran nem törődve a tiltással, túlterhelik az útjainkat.

*