Útmutató lépésváltás ( - kitekintés)

Dabas ismét irányt adó, példaértékű szabályozást vezetett be a város rendjének és tisztaságának fenntartása érdekében.

Dabas városának történéséről, erkölcsi felnövekvéséről, akár mint műveltségbeli fejlődéséről, számos példát mutattunk be. Ők voltak azok, akik az elsők közt találták meg helyüket a térségben. Akik felvállalva Trianon, évente megemlékeznek a magyarság tragédiájáról. Akik a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója alkalmából a Hunyadi-Kapisztrán harangtornyot adták a városnak. Szinték ők ismerték fel azt, hogy a Szent István tér akkor válik Dabas város főterévé, ha az ottani pezsgő élet vonzza oda a látogatókat. Ha a mindennapok által azt belakják és megélik a városiak.

Ócsa példát meríthetne a szomszédos város történéseiből. Bukodi Károly polgármester ezekből érzékelhetné, hogy egy városközpont nem azáltal lesz azzá, hogy valaki az önkormányzatban így gondolja. Vagy nem azáltal, hogy egy méregdrága járda torzót hozunk létre, egy pár száz méteres szakaszon, ami sehova sem vezet, ahelyett, hogy a település utcáit láncba, vagy éppen az állomás körüli központi részre kösse, avagy onnan levezesse. Az így látványosan elszórt milliók bizony visszacsapnak akkor, amikor a városvezetés rádöbben, hogy a lakosságot leszorította a közutakra és kiszorította a közéletből.  A sehova vezető 100 milliók hozhatnak haveri elismerést szűk körben, de soha nem teremthet közösségi sikert. Ezt belátva született meg Ócsa járdaépítési kiírása, ami a város szegénységi programja. 

Ócsa város önkormányzata aki mostanság milliókat költ a ketreces ovi foci megvalósítására és tovább 10 milliót a focipálya beruházásra. Aki a szintén torzó MÁV aluljáró felújítására egymagában többet költ, mint az erősen hiányos városi járdahálózat részleges megépítésére. De a kamerarendszer kiépítésére is több forrás jut, mint a közbiztonság részét képező belsőúthálózatra, a járdázottságra, vagy éppenséggel a csapadékelvezetésre.

A nemrég meghirdetett járdaépítés önkormányzati feladatát a lakossággal óhajtja bevéreztetni a városvezetés.  Ehhez keresnek partnert, és nyomnak hozzá sódert, hogy a helyiek kalákában építsék ki, valósítsák meg azt, amit nekik kéne. Vagyis a városházi feladatokat, osztják le és keresnek hozzá balekokat, akikkel a mulasztásaikat és  a máshova elköltötteket akarják pótlólagosan ledolgoztatni.

Horváth Tamás elmondása szerint ehhez 39 jelentkezőt regisztráltak.  

Számításaink szerint, ha ezeket a jelentkezőket a pályázóként befogadják, és általuk a járdaépítést megvalósítják, akkor közel 300 méter, előre meg nem határozható minőségű járda épülhet még az idén a városban.   Mindössze 3 millióért. 

Ha mindezt összevetjük az önkormányzat előtti szintén 300 méteres járdaszakasszal és annak több tízmilliós bekerülésével, akkor látható az óriási árkülönbség, ami okán az értelmetlen pénzpazarlásról beszéltünk.
 

A kérdés tehát magától adott. Ha most pusztán 3 millióból 300 méter járda létesíthető, akkor miért nem vezet még kiépített gyalogút a több milliós vasúti aluljáró és az eddig semmibe kerülő vasúti átjáró között, legalább az első házig? Vagy miért nincs még egybefüggő járdahálózata a városnak legalább a főbb útvonalakon?

És miért nem lehet mindezt a közmunkaprogram keretében véghezvinni?

Várom az illetékesek ébredezését, vagy reagálását, hogy kisvárosunk belső rendjéről, tisztaságáról ne is beszéljünk.

*

Felhívás - tájékoztató a mérőcserékkel kapcsolatosan ( - szolgáltatóváltás)

Mint ahogy a Városháza elfelejtette értesíteni a lakosságot, úgy a szolgáltató sem tett eleget ennek az alapvető kötelességének, hogy 2012. július 1.-től a DHRV helyett a DPMV Zrt (Dél-Pest Megyei Vízközmű Szolgáltató Zrt) veszi át az ócsai hálózatot, és ez bizony vízóracserével jár. 

Fontos.

Ezért a blog ezúton szeretné felhívni a figyelmet, hogy a vízóracserék városunkban elkezdődtek és folyamatában zajlanak.  Értesítés híján a lakosságot felkészületlenül éri ez a cselekvés. A korábbi szolgáltató DHRV (Biró Vencel érdekeltsége) legalább annyira szólhatott volna, mint a váltás mellett döntő testület nyomán a hivatal, hogy a júniusi vízóraóra állásokra, és a vízdíjfizetésekre figyeljenek.  Ugyanis több esetben előfordul, hogy a felek túlfizetésbe kerültek, miközben az elszámolás alapjául szolgáló órát elviszik, vagy elvitték. Arról ugyanis ismét nem adott tájékoztatást senki, hogy az óracserét követően az elszámolás végelszámolás lesz-e, a DHRV felé, vagy sem, és ha az utóbbi, akkor a díjfizetésben ez kompenzáció, mint kiegyenlítés miként és hogy fog érvényesülni. Ha pedig végelszámolássá alakul az óralevétel és az a rögzített mennyiség, akkor a felek egymással miként rendezik a díjakat.

További probléma, hogy az értesítés nélkül érkező emberekre nincs felkészítve a lakosság. Mint köztudott az utolsó felhívás pont arról szólt, hogy idegenek sanda szándékkal pásztázzák a házakat és a telkeket. A helyi lakos ekkor nem tudja hova tenni az ismeretlen figurákat, akik a vízóráját akarják.  Nem lett kihírdetve ez ügyben semmi. Sokan azt sem tudják, mi fán terem a DPMV, nem hogy beazonosítsák annak ismeretlen munkatársait. Azzal sincsenek tisztában, hogy kik ezek az emberek, erre van-e felhatalmazásuk, hogy csak úgy odaadják azt a mérőeszközt, ami az elszámolás, és a fizetés alapja. Hogy odaadja, vagy engedje elvinni egy másik cég ismeretlen emberének, csak úgy, mert Ő jött és azt mondja, hogy cseréli. Valójában mi és ki igazolja ezeket a munkavégzéseket, a cserét aktiváló munkavállalót? 

Horváth Tamás saját beszámolója szerint a ZRT felügyelőbizottsági ülésén tanácsadóként vett részt. Ez nem jutott eszébe akkor, hogy szóljon? Vagy hogy amikor visszajött, hogy ezt előkészítse, és tájékoztatást adjon ki? Érdekesek ezek az FB tagok és tanácsadók. Amikor a pénzükről beszélnek, azt valahogy nem felejtik el. Ha a lakosságról van szó, akkor az már sokkal felejtősebb.

Bíró Vencel sem felejtette el a DHRV-nél a havi 530 ezer forintos megbízatási díja mellé az erre a félévre járó 1.590 ezres prémiumát. (tavalyi adat)  

Ahogy arról sem feledkezett meg, hogy a DPMV igazgatóságába, mint elnök-vezérigazgató általános helyetteseként széket foglaljon magának. Csupán Ócsáról feledkezett meg pár ember. (Horváth Tamás sem tanácsolt egy tájékoztatást.)

Nem véletlen a morgolódás.

Ezért kérjük (és helyettük felhívjuk) a lakosságot, hogy figyeljenek oda, mert a vízmű megbízottja egy név nélküli olvashatatlan aláírással elviszi a régi vízmérőt.  Magán házaknál  az otthon tartózkodó engedélye és hozzájárulása nélkül ezt nem tudja megtenni. Tehát az ajtót nyitó, a beengedő közreműködése kell a dologhoz. Erre a közreműködésre nem hívták fel az illetékesek a figyelmet.  A DPMV ZRT honlapján erre vonatkozóan semmiféle közlemény nem olvasható. A honlapon az utolsó aktuális bejegyzés is idejét múlt már.  A GYÁVIV honlapja (www.gyaviv.hu) helyén is a DPMV nyomul. 

Így előfordulhat, hogy a társasházakban a vízórát a hozzá tartozó tulajdonos tudta és aláírása nélkül úgy viszik el az ismeretlen figurák, hogy még csak egy olvasható nevet vagy visszahívható telefonszámot sem hagynak hátra.

Ezért nyomatékkal szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét erre a körülményre, és kérjük, hogy a szomszéd tájékoztatása mellett csak a hozzájárulásukkal engedélyezzék az óra leszerelését. A cserével történő elvitelkor kérjék el a munkát végző nevét, a cég telefonszámát, hogy akár beazonosítás, panasz, vagy reklamáció esetén legyen hova, és kihez fordulni.

Társasházak esetén fokozottan ügyeljenek arra, hogy hozzájárulásuk nélkül a szomszéd, vagy más, fel nem hatalmazott személy ne írja, és ne írhassa alá a tudtuk és beleegyezésük nélkül a munkalapot, vagy a hátrahagyott félcédulát jegyzőkönyv, vagy akármi gyanánt.  Ügyeljenek arra, hogy a mérőcserénél az aláírók ne csak szignót, hanem teljes nevet és aláírói minősítést is határozzanak meg.

Vagyis a szerelő írja ki olvashatóan a nevét, írja azt alá és írja oda, hogy szerelő, vagy munkatárs, stb.

A fogyasztó részéről pedig mindig határozzák meg , hogy ki az aláíró. Úgy mint szomszéd, tulajdonos, vagy csupán egy felkért személy. Ha nem a tulaj írja alá a fogyasztóként a szerelő papírját, akkor később egy konfliktushelyzetben akár tanú, vagy fizető fél is lehet, hiszen a szerelő is mondhatja, hogy nem  azonosította be magát az illető, és fogyasztóként írta neki alá a jegyzőkönyvet.

A kép csak illusztráció

Tehát kérjük az érintetteket, hogy fokozott figyelemmel és óvatossággal járjanak el a vízóracserék alkalmával. 

Készüljenek fel arra is, hogy az ördög nem alszik és egyes esetekben ez jó indok lehet a lakásba való bejutásra is. Előkerülhetnek szélhámosok, csalók és besurranók is, ahogy ehhez hasonlatosan a város jegyzője felhívásában már előkészítette és figyelmeztette az embereket.

Sajnáljuk, hogy az önkormányzatunk, vagy akár a városháza, netán a pályázati pénzeket nyerő városi honlap sem tett közzé egyetlen tájékoztatót ez esetben, ahogy a milliomos városi újság sem szólt erről. 

Elszomorító, hogy a vízműszolgáltatók sem jelezték a városlakóknak a vízóracserét, valamint hogy egyetlen tájékoztató sem jelent meg és került ki az érintettekhez a városba, vagyis a lakosokhoz. 

Ennek ellenére, kérem senki ne aggódjon, a vezetőink a helyükön vannak, és a megérdemelt javadalmazásuk sem bánja a dolgot. Pánikra tehát semmi ok. Csupán legyenek figyelmesek.

*

Érdekel az valakit ha újabb jogvita várható? ( - vízügyeink kapcsán a lakossági kiszolgáltatottságról, és az elkötelezettségről)

Fb tag, - alpolgármester, stb

Június 26.-án magunk is foglalkoztunk Ócsa elcseszett vízügyeivel, ami szeretett alpolgármesterünk érdekeltségi köreihez csatolható. Most még sem az ide kapcsolható felügyelőbizottsági tagsággal és nem is annak előnytelenségével, sőt nem is az aránytalan vízdíjemeléssel  avagy mindezek okán Horváth Tamás ebbéli szerepéről emelünk szót, hanem csupán egy más rálátást szeretnénk közzétenni, ami a Jobbik Ócsai Alapszervezetének honlapján jelent meg.

Magyar Péter, a Jobbik Ócsai Alapszervezetének elnökének hivatkozott írása: 

Bizonyára sokan értesültek már róla, hogy Ócsa városa a Dél-Pest Megyei Víziközműhöz (GYÁVIV) csatlakozott.

Jelképesen a mienk, marad

Ez már önmagában is megér egy misét, hiszen mind szakértelemben, mind pedig a szolgáltatás minőségében ésszerűbb választás lehetett volna a Dabas és Környéke Vízügyi Kft. (DAKÖV). Persze megszokhattuk azt is, hogy itt minden fordítva történik, és a józan észnek, a megfontoltságnak jócskán hiányában van a városvezetés. Olyan ez, mint amikor az autópályán haladva mindenki szembe jön, mégis azt gondoljuk, mi megyünk jó irányba… A Gyáviv-hez a híresztelések szerint mintegy 14 önkormányzat csatlakozik (vagy már megtette) a Daköv-höz előreláthatólag több, mint 50. Ez azért jelentős különbség. Ha semmi mást nem veszünk figyelembe, csak azt, hogy a Gyáviv esetében részvénytársaságról, míg a Daköv esetében kft-ről beszélünk, már ez is elegendő lehetne a helyes döntéshozatalhoz. Nálunk azonban nem cél, hogy saját magunk irányíthassuk a sorsunkat, hogy a kisebbségi jogunkat valahogyan megpróbáljuk érvényesíteni. Inkább azt választjuk, ahol érdemi beleszólásunk soha nem lesz a döntésekbe. Persze cserébe lesz valaki, aki egy újabb bizottsági tagsággal gazdagodik, nálunk ez is elég.

De a történet érdekességét mégsem csupán ez a csatlakozás adja. Sokkal érdekesebb, hogy a szennyvíztisztító kapcsán két másik önkormányzattal vagyunk kapcsolatban, nevezetesen Felsőpakony és Inárcs községekről van szó. Nos úgy gondolom, hogy ők haladnak jó irányba azon a képzeletbeli autópályán, mi pedig szemben velük. Ócsa csatlakozik a Gyáviv-hez, Inárcs és Felsőpakony pedig a Daköv-höz. De mi legyen a szennyvíztisztítóval?

Ahova elkötelezték a kisvárosi lakosságot

 Ócsa város vezetése, anélkül, hogy megkérdezte volna a két másik tulajdonostársat, egyoldalú döntést hozott. A bibi az a dologban, hogy az 1996-ban kötött (Dr. Búza Attila idején) szerződésben Ócsa mindösszesen 20%-át vállalta a szennyvíztisztító költségeinek, míg Felsőpakony 30, Inárcs pedig 50%-ot. És ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy Ócsának sokmillió forintos hátraléka keletkezett a tisztítási díj meg nem fizetése miatt, akkor aztán végképp érthetetlen, hogy mire az erőlködés? Örülhetnénk annak is, hogy mindent elnéztek nekünk az említett települések vezetői, hogy nem követelték eddig a meg nem fizetett pénzeket, s  hogy nem emelték fel a szavukat a minket megillető kapacitás jelentős túllépése miatt. Kell ez nekünk? Megint jogvitába szeretnénk keveredni? Persze könnyű a helyzet, mert legfeljebb megemelik egy kicsit a kommunális adót és máris meglehet az esetleges perköltség illetve büntetés. Vagy úgy gondolják, ez majd egy másik vezetés problémája lesz…?

Eddig Magyar Péter írása, amit szeretnék annyival megtoldani, hogy a benne foglaltakat az illetékes sem tudja cáfolni.

A magam részéről szeretném még kiegészítésként hozzáfűzni, hogy a testületi csatlakozással az ócsai polgárság kezéből kivették a döntési jogot, az önkormányzati többség pedig ismét átcsúsztatta az irányítást és kiszolgáltatta a várost.  Úgy néz ki, hogy sikerült ismét egy Fb tagságért megtalálnunk a legrosszabb, és a hosszan tartó legdrágább megoldást.

*

Az elmúlt napok szünetjeleként ( - a szlovákiai gettóból kiszabadultakról)

 Szlovákok, szlovmagyarok és színmagyarok a  habokban

Nem csupán felírat - aktuális üzenet  (útravalóul - Jobbik, Ócsa)

A magyar parlament szakbizottságának révkomáromi ülése kapcsán a politikusok által az elmúlt napokban felkavart szlovák-magyar vita mintha lecsengeni látszott volna. A vihar inkább a nagy hőségtől keletkezett, ami elől sokan a közeli csárdákba menekültek. Volt néhány szlovmagyar és szlovák, akiket a hőség és az alkohol szele igen csak megcsapott, mert a csárda zenészével húzatták a fülükbe az „Az a szép, az a szép” kezdetű népdalt, miközben a lócák között tántorgó verbunkost táncolt a pár perccel azelőtt még csak szlovákul beszélő pozsonyi családfő. Úgy tűnt, itt szent a béke, a barátság, a felvidéki szlovák és magyar „együttműködik” és mulat szívvel, lélekkel, amihez a színmagyar „kisebbségi” húzta a talpalávalót. Itt a szlovmagyar is szabadon, bátran meg mert szólalni magyarul, s mintha egy gettóból szabadult volna, önzetlenül, vidáman mulatott. Senki sem szól rá, még a családtagjai közül sem, hogy a szlovák népdalként is funkcionáló dallamra neki csak a magyar szöveg jutott eszébe.

Vakáció (- rezervátum helyett)

A magyar szövegre vigadott mindenki, mert „amit Pistike megtanult arra az István is emlékezett”, még ha részeg is volt. 

Itt igazán szabad volt a szlovmagyar, az utóbbi két népszámláláskor elveszett több mint százezer felvidéki nemzettársam egyike.

Szlovákiában nemzeti ünnepként Cirill és Metód hittérítőkre, mint az alaptéziseket felállítókra emlékezett az ország. Sokan ki is használták ezt az összevont alkalmat. Szinte fél Pozsony, de mondhatom a fél Felvidék a magyarországi tópartokon, termálfürdőkben keresett menedéket a pokoli hőség elől. Tehát szlovákok, szlovmagyarok és színmagyarok keveredtek a magyarországi strandok zöld gyepén és a hűs vagy forró habokban. 

Felüdülés a habokban - nyaralás

De még Olaszország is kapott ebből a vándorhullámból. Az Adria partjait megszállták a hosszú hétvégére a magyar, a szlovák, a cseh és az osztrák turisták. Lignano kempingjeiben, apartmanjaiban felkészülten és készséggel állták a rohamot. A helyi kiadványok, szórólapok, prospektusok is angol, német, cseh-szlovák és magyar nyelven íródnak e tájon. Számolnak velünk, számítanak ránk, elvégre pénzünket áldozzuk. 

Körforgalom - Lignano Sabbiadoro

Itt sincs konfliktus. Örülnek a határon kívüliek, hogy e semleges területen egymáshoz szólhatnak, felhőtlenül elbeszélgethetnek magyarul. Mindenki jól érezve magát. 

Nem titkolható, soha nem szimpatizálható a szolgalelkűség, és dühítő, ha valaki önként sétál bele a többség által számára felkínált csapdába, hogy minden áron megfeleljen az uralkodó elvárásainak. 

Az élet habos oldala - pizza "italiano"

Igazából titkolja, hogy magyar és csak részegen, vagy idegen honban tud megszabadulni a gátlásokkal terhes kötelmeitől. Zavarosak és szánalmasak a háttérhírekben, vagy a neten keringő „minek provokáljuk őket” nyilatkozatok, a magyar-magyar kapcsolatokat élesen bíráló szlovákul, vagy magyarul írt hozzászólások, vagyis a szinte kollaboráns leheletet árasztó véleménymegnyilvánulások. (Sajnos erre hajlamos a magyar szociál-liberalista tábor is Göncz Kingától Heller Ágnesig.) Persze fontos a mások iránti tisztelet, a békesség, de ez nem lehet a szolgalelkűség és a szabadság, vagy az önrendelkezés feladásának árán kiváltott nyugalom. Nem lehet úgy dörgölődni a többséghez, (vagy éppen az aktuális kisebbséghez,) hogy az szinte fáj és szikrákat hány. A révkomáromi és az adriai eset kapcsán is csak nagyon kevés véleményezőnek jutott eszébe, hogy nem a magyar-magyar összetartozással van baj és azzal, hogy egy ilyen illegális találkozó létrejött, hanem azoknak az embernek a tisztességével van gond, akik meg akar bennünket osztani és meggátolni abban, hogy rendszeresen találkozzunk, gondjainkról családias hangulatban elbeszélgessünk. Szétválasztani azt, ami évezredek óta összetartozik a Kárpát-medencében, mert a magyarság nem csak e területen túl, hanem összességében velünk együtt, bennünk él. 

Tessék kedves szlovmagyarok a hazai földön, otthon is e szerint élni és viselkedni! Nem csak akkor, ha olykor-olykor kiszabadul a sajátos kötelékéből, politikai zárkájából, a szlovákon szociálódott nyelvi gettójából az ős(honos)magyar.

*

Fenet.sk - Dunajszky Géza nyomán Fz

Termelés helyett vagyonszerzés, vagy vagyonmentés a FÉG maradványain

Bár a fűtési szezonnak vége, a gázkonvektornak úgy tűnik befellegzett,  immáron csak a levegő  forrósodik.  

Tavaly augusztus 15-én új menedzsmenttel indult újra a FÉG konvektorgyártó üzem az MPF Holding színeiben.

Hivatalosan

A félelmek és a híresztelések ellenére a felszámolás eddig a szokásosnál simábban ment, hiszen a tavaly nyáron fizetésképtelenné vált FÉG Gázkonvektorgyártó Zrt. 2011. év végén meghirdetett eszközei már az első körben elkeltek. Igaz, az egymilliárdos irányárat meg sem közelítette a "bevétel" - az 51 ezer hektáros ingatlanért, a gépekért és a védjegyért 561,6 millió forint fizettek. Ennyiért kerültek a FÉG-eszközök a 20. legvagyonosabb vállalkozóként jegyzett Felcsuti Zsolt érdekeltségébe tartozó MPF-csoport egyik cége, a tavaly szeptemberig Bajai Borovi Bútoripari és Lakberendezési Kft. néven futó, akkor MPF-FÉG Kft.-re átkeresztelt társaság birtokába. Vagyis közel feleannyiért. Mondhatni félpénzért.

Más vagyonbecslések szerint a konvektorgyártó ennél jóval többet, 4 milliárdot is megér. Nem véletlenül csaptak le rá.  Valóban jó üzleti kilátással bír az ócsai üzem. Még így térdre rogyott állapotában is.

Ócsa városának tartozásait azonban máig nem rendezték véglegesen.

Az önkormányzati lap mellékleteként kiadott Tájékoztató szerint a FÉG Konvektorgyártó Zrt 1146 Cházár András út 9. szám alatt bejegyzett felszámolója címén további 234.024,- Ft tartozást tartanak nyilván  a gépjárműadónem vonatkozásában. Ez viszont az iparűzési adó területén  az százszorosa lehet. Egyes értesülések szerint a 20 millió körül volt még a kintlévőség.  Ennek sorsa ismeretlen.

Ingatlan érték - ócsai látkép MPF-FÉG telephely

Izgalmasan alakul azonban a felszámolás további része. A FÉG könyveiben szerepel ugyanis egy 1,6 milliárd forinton nyilvántartott vagyondarab, a Surbiton Investments Ltd., holott ezt a ciprusi leányvállalatot közvetlenül a felszámolási eljárás elrendelése előtt eladták.

Átrajzolt viszonyok - új cégér

Közben az MPF-FÉG Kft (az ex Bajai Borovi) a 2011.- évi üzleti beszámolója szerint 4 milliárdos árbevételt ért el, közel 2,5 milliárd anyag felhasználás mellett, míg a bérekre közel öt milliót fizettek ki.
Ócsán jelenleg nagyon alacsony a foglalkoztatási létszám. Statisztikai adatok szerint ez 5 (50) fő a nem teljes munkaidős fizikai kategóriában.  Ha hinni lehet az adatoknak, akkor ők nagyon jól dolgozhatnak, mert jelentős értéket állítanak elő. Igaz kereskedelmi tevékenységet is folytat a cég, és közel 1,5 milliárd forintért szerzett be ehhez árut.  Ezek nagyrészét azonban valószínűleg hitelből fedezte, mert a cég által fizetendő kamatterhek 100 ezerről 70 millióra ugrottak az elmúlt időszakban.
A szállítók felé 513 milliós tartozást mutatnak ki, míg a hosszú lejáratú kölcsön formájában szintén 500 milliós hátralévőséggel számolnak. Közben a befektetett eszközök értéke 440 milliós.
Most a műszaki berendezések értékét 400 millióban határozzák meg. Az ingatlan értékét 31 millióban. Anyagérték 217 millió, de ezeket a kimutatás szerint teljes mértékben felhasználták. Vagyis a cégvezetés csak olyat vásárolt, amit az év végéig értékesíteni tudott.

Értékes üzemcsarnok - mi maradt?

Az MPF-FÉG úgy tűnik, pörgeti a pénzt.  Ez persze nem gond. Ócsa inkább a foglalkoztatási problémákat viseli nehezen. A város számára fontos lenne, hogy a kintlévőségeinek felszámolása mellett, (vagyis az  pénzek beszedése, a guruló forintok, adótartozás, stb) nagyobb foglalkoztatás legyen. A kisváros ki van égve, és éhezik a  munkalehetőségek iránt. Az MPF-FÉG "visszafogottsága" nem hozza a beletáplált bizalmi indexet. Továbbra is alacsony a cégben foglalkoztatottak aránya. Habár a mérlegkimatatás szerint nagyon értékes és hasznos munkát végez az a pár ember a viszonylag nagy ócsai telephelyen. Valamit tudhat az MPF-es cégvezetés, amivel a régiek nem bírtak.

Régi munkások - ki tudja mi van velük, hol lehetnek (útilapu osztáson)

 A régi FÉG Zrt zárómérlege szerint a konvektorgyártó összes tartozása 2,2 milliárd forint volt, amit a 3,4 milliárdos vagyon bőven fedezett volna a leányvállalatokkal. A leányvállalat nélküli fedezetlen költségállomány 430 millió vitt/volt.  Alig hihető a mostani számok és forgalmi adatok tükrében, hogy ekkora összeget nem lett volna képes kezelni a cégvezetés. Ne felejtsük el, hogy a felszámolás előtt a FÉG még mindig közel 100 embert foglalkoztatott, ami az MPF Holdingos átvétel utáni visszafoglalkoztatásnak a többszöröse. A térség munkanélküliségébe a FÉG Zrt megtartása, vagy az MPF-Holding beengedése jelentősen beleszólt.

Akik a lapokat osztották - és akik az útilaput kapták (a hátsó sorokban)

Nem véletlen, hogy korábban már szót emeltünk azért, hogy Ócsa városának a kintlévőségek, a tartozások és a munkahelyek megtartása okán inkább birtokvédelmet kellett volna kérnie, mint sem, hogy kiálljanak az MPF vezetése mellé a gyár  és a munkahelyek felszámolását segítve.

Fej, fej mellett - Szűcs Lajos és Felcsuti Zsolt az ócsai értekezésen 2011 tavaszán

A HVG szerint a jócskán áron alul megszerzett konvektorgyártóval ugyancsak jól járt Felcsúti Zsolt. Tehát számára hasznot hoz az ócsai üzlet. Ebbe még a városvezetés is besegített anno, amikor azonnali pénzügyi segítséget ajánlott és fizetett a cserbenhagyott munkavállalóknak. Egy év távlatában és az ismertté vált számszaki adatok, valamint a tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy míg a város veszített (pénzbelileg foglalkoztatásilag és presztízsileg,) addig az új tulajdonos nyert a beköltözéssel. Ezt a kimutatásokban szereplő számok visszaigazolni látszanak.

*