Halottak napja előestéjén hazalátogatnak a holtak, e napon pedig tilos dolgozni, nehogy megzavarjuk őket - tartja a néphit. A régi szokások keverednek az újakkal.
Kevesen tudják, hogy a Halloween régebbi hagyományokkal rendelkezik, mint a halottak napja. A Magyarországon is ismert november 1-i mindenszentek napja és 2-i halottak napja sok más keresztény ünnephez hasonlóan pogány alapokra, vagyis az angolszász országokban ismert kísértetek és boszorkányok napjára épült. Halloween napján az emberek úgy gondolták, hogy a lelkek ilyenkor vándorolnak át a holtak birodalmába. Ekkor tüzet gyújtottak, áldozatokat mutattak be.
Később, a kereszténység elterjedésekor a május 13-i Szűz Mária és a mártírok emléknapját áthelyezték erre az időpontra, hogy a népek továbbra is ezen a napon emlékezhessenek meg halottaikról. A 800-as évektől tehát a halottakra való emlékezés ünnepe, a 20. század óta pedig ilyenkor az élők gondoskodnak elhunyt szeretteik sírjáról, megtisztítják azt, felvirágozzák s gyertyát gyújtanak tiszteletükre, emlékezetükre.
A holtak hazalátogathatnak ezen a napon - tartja a néphit, ezért sokfelé számukra is megterítenek a vacsoraasztalnál és ételt, italt tesznek eléjük. Kísértetiesen hasonlít ez a szokás az ősi kelta áldozatbemutatásra, amelyet Halloween idején tartottak a pogányok, ám nagy a különbség a többi körítés esetében. Mert míg Halloweenkor az angolszász országokban, s most már nagyrészt Amerikában is jókedvű ünnepet ülnek, töklámpásokkal - akiket a Wikipédia szerint egy régi történet alapján egyöntetűen Jack O’Lantern-nek hívnak -, jelmezes felvonulásokkal, cukorkakéregető szomszédolással, addig nálunk, épp a halottak nyugalma érdekében nem szabad dolgozni, mosni, földmunkát végezni vagy éppen meszelni.
A munkát azért tiltotta a néphit, mert azzal megzavarjuk a holtak álmát, a mosást azért, mert a holt lelkek, ha hazamennek ilyenkor, vízbe kerülnének, meszelés esetén férgek lepnék el a házat, a földmunkától pedig kelések keletkeznének az emberen - írja Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika a Jeles napok, ünnepi szokások című könyvében.
Manapság azonban egyre gyakrabban jelennek meg a töklámpások, boszorkányos jelmezek halottak napján Magyarországon is. Úgy tűnik tehát, hogy a két hiedelemvilág kezd elvegyülni egymással, s a halloween, még ha kicsit konszolidáltabb formában is, de kezd belopózni a magyar halottak napi szokásrendszerbe.
Nem örül ennek azonban mindenki - így van ezzel Sándorfi Herta kulturális antropológus is, aki szerint semmi szükség nem lenne a két ünnepkör összemosására:
- Mostanában gyakorta hallani innen is, onnan is a méltatlankodást: miért kellene nekünk Halloween, hogyan kerül hozzánk ez az angolszász ünnep? Valóban szomorú látni, amint ellepi az üzleteket a rengeteg maskara, a gyerekeket bódító mindenféle kísértet-játék, és észrevétlenül belopja magát a mi kultúrkörünkbe ez a másfajta ünneplés, illetve főleg annak kellékei. Ez azonban csak a fogyasztási kultúra része – vélekedik, s hozzáteszi: s sírgondozás, a temetőlátogatás, a halottakról való emlékezés azonban olyan mélyen él a magyar ember gondolkodásában, hogy nem tud igazán gyökeret verni emellett semmi más: a Mindenszentek illetve a halottak napja eggyé forrt, jelentős esemény – nemcsak - a keresztény ember számára.
- Ugyanakkor a mi Mindenszentünk, illetve a Halloween valójában közös gyökerű. Én még emlékszem a bátaszéki temetőre, ahová nagyanyám vitt Mindenszentekkor magával, és ahol olyankor búcsú volt, a gyerekek beöltöztek, és bizony a temető előtt mézes huszárt is kaptam. Sőt, éjszaka a mama a villanyt sem kapcsolta le, hátha hazajön a rég meghalt, de soha nem feledett fia… - emlékezik vissza Herta gyermekkorára.
Ha tetszik, ha nem, Halloween azért szépen lassan (vagy egész gyorsan?) kezd beszivárogni mindennapjainkba. A gyermekek a tévében látott rajzfilmekből, gyermekfilmekből tájékozódnak, így nem véletlen, hogy a játékboltokban megjelentek a narancssárga tökök, a boszorkányos jelmezek és társaik. Ma már halloweenes tortaformákat, muffinpapírokat is lehet kapni Fehérváron, s a Vízivárosi Általános Iskolában pedig megrendezték az első Töklámpás Partit is.
Bíró Lajosné, a parti főszervezője hangsúlyozza, nem az angolszász szokásokat szeretnék utánozni, hanem inkább egy vidám, kézműves délutánt szerettek volna szervezni a kisdákok számára, amelynek középpontjában a tök növény, s annak gyönyörű termése áll. Jelmezversenyt is rendeztek az iskolában, amelyet Hegedűs Renáta nyerte meg, második Vizler Dorina lett sajátkezűleg készített boszorkányszoknyájával, harmadik helyen pedig a szépséges boszorka, Szabó Cintia végzett. A gyermekek denevért, szélcsengőt és mindenféle formájú papírtököt is készíthettek a délután folyamán. Hála az Aranykéz Szakképző Iskola sminkes tanulóinak, nem egy kisdiák ment haza kíséretnek "álcázva". Reméljük, azért a szülők megismerték őket!
*
