Kit mire tanít az iskola? - avagy miként támogassuk etikusan a mulasztót

Szeptember 1-én indult a tanítás, és hamar meg is lett az első tanuló, akinek meglett az 50 igazolatlan órája. Ami ugye nem is olyan sok, napi 6 tanórával számolva 8 és fél nap alatt megvan az 50 óra ...
Gratulálok.

Nézzük, hogyan is van ez:

"Ha egy diáknak összegyűlik félszáz igazolatlan órája, akkor - az iskola jelzése alapján - a jegyzői gyámhatóság felfüggeszti az iskoláztatási támogatást és védelembe veszi a gyermeket. A jegyzőnek e körben mérlegelési lehetősége nincsen.

A törvénnyel gyakorlatilag két részre választották a korábbi családi pótlékot: nevelési ellátásra és iskoláztatási támogatásra. Ez utóbbit nem kapja meg az iskolakerülés miatt a család határozatlan ideig. Az iskoláztatási támogatást a Magyar Államkincstár a helyi önkormányzat családtámogatási folyószámlájára utalja, amely aztán pénz helyett természetbeni juttatásban „utalja ki” a támogatást.
A rendelet azt írja elő, hogy a gyermek szükségleteire lehet költeni, így például tanszerre, ruházatra, élelmiszerre, gyógyszerre, közlekedési bérletre, fizetős szakkörökre, de akár a család lakhatására is. A gyámhatóság három havonként és a tanév vége után felülvizsgálja, hogy továbbra is indokolt-e a felfüggesztés, azaz a gyermek helyzete rendeződött-e, teljesíti-e tankötelezettségét. Akkor szüntethetik meg a felfüggesztést, ha a vizsgált időszakban a gyermek egy óráról sem hiányzott igazolatlanul."

Vagyis kifizetődő az iskolakerülés azokban a körökben, ahol erre a családi háttér és a "hajlam", netán az érdekeltség adott. Ugyanis a ha az iskolaköteles gyerek a beiratkozást követően nem járja az iskolát, a támogatásra jogosulttá válik. Sajnálatos, hogy ezt jegyzői körben a helyi közösség pénzéből teszik.
Nem is tudom, hogy ez ismét mely társadalmi, netán etnikai réteget részesíti előnyben, vagy érinti hátrányosan az által, hogy a normatívákat betartóknak a befizetett adójából ismét a társadalmi elvárásokon kívüliket, az abnormálisakat pénzeli.
Igazából így nincs is ösztönözve a "hátrányos helyzetű", hogy iskolába küldje a gyereket, mert akkor azzal megszűnik ez a segélyezés.
Talán némileg változtat a képleten az, ha az Államkincstár ezeknek a statisztikailag számon tartható családoknak nem utalja automatikusan a gyermekek utáni állami támogatást.
Baj azonban az, hogy ezen népes családok adják és biztosítják azt a statisztikai számot, adatot, mely által kevésbé fogy a magyar. Persze ez is csak egy fals adat, mert a magyarság populárisan sokkalta összetettebb és rétegezettebb, mint ahogy azt a számok takarják. Etnikai és faji alapon pedig mostanság nagyon félnek rétegezni az embereket. Támogatást sem ezek alapján, hanem csupán a "rászorultság szerint" adják.

Az elmúlt években a "lógás" egy elfogadott, általános dologgá vált, és az iskolának / önkormányzatnak nem sok eszköz volt a kezében. Amikor már nagyon durván kiborult a bili, és letöltendő börtönt kaptak a szülők, akkor meg a köztársasági elnök kegyelmet adott.

Egy ilyen hiányzásnak utánanézve ez derült ki:

"Ismerjük a családot, a tanuló egyébként is védelem alatt áll, és tudjuk, hogy azért nem jár iskolába, mert hiába kiskorú, már van két gyermeke, így nem tud részt venni az órákon. A család valószínűleg elfelejtette kérelmezni az iskolánál erre a tanévre a magántanulói jogviszonyt, ezért gyűltek össze az igazolatlan órái." - mondja Németh Mária, Nyírbátor főtanácsosa.

Liberalizált politikusaink persze annyira félnek a szegregációtól és a diszkriminációtól, hogy a többség kárára mégis pozitív diszkriminációt alkalmaznak az etnikumot érintően, a mások hátrányára. Ez sajnos az alapoktatás során pont a fentiek ismeretében és átéléseben ivódik a társadalomba. Máskor meg a pályázatokban érni tetten. Ha azonban fogékony iskolásként, gyerekként, majd felnőttként is mindig ezt éljük meg, akkor bizony nehéz másként gondolkodni, majd képmutatóként papolni azonosságról, egyenlőségről, vagy tisztességről.

Mostantól talán ha a kisebb hiányzásokra is odafigyelnének az illetékesek és az iskola jelzése alapján az önkormányzati hivatal figyelmeztetné is az érintett szülőket, majd alkalmazná a vonatkozó előírást, akkor talán javulna a szemlélet, majd aztán a közélet. Ehhez azonban az iskola és a jegyző együttműködése, munkája szükségeltetik.

Hát tessenek erre végre odafigyelni., s nem csak a támogatást nyomni. Aki rászorul, annak pedig munkát és nem feltétlenül segélyt kell biztosítani. Van itt elég szemét az utcán, aztán árkolatlan rész az út mentén, meg kátyú amit el lehetne tüntetni ezekkel az általunk támogatott kezekkel. Mert ez is egy jó iskola (-példa).
Ugye-ugye, hogy lehet(ne) így is, és nem dől össze a világ ...
*