Azonban vannak információk és más vélemények az eseményeket illetően.
Most ezeket kívánjuk körbejárva megosztani az érdeklődőkkel, hátha tudunk némi képet, elképzelést, vagy kilátást, amolyan perspektívát vázolni a jelen és jövő vonatkozásában. Tesszük ezt akkor is, ha ezzel talán sokakat elszomorítunk, másokat felbosszantunk, de tesszük ezt annak reményében, és érdekében, hogy a kilátástalanságot, az esetlenséget és az egykori dolgozók magukra hagyottságát feltörjük.
Muszáj erről írni és az információkat közzétenni, ha a mostani állóvizet megpiszkálva, hiszen ezt a posványt már eléggé leült, átláthatóbbá tenni próbáljuk. A munkásember meg itt ül magában ennek a láposnak a szélén kilátástalanságában, és azt sem tudja, hogy mi van., miközben a nagy halak valahol a mélyben ficánkolnak.
No, akkor lássuk, hogy ki mit mesél, és hogy miként is állunk eme nem természetes véd-övezet mentén?
Információnk szerint a cég sorsa akkor pecsételődött meg, amikor a tulajdonos a banki hitel ellentételezésére nem helyezte letétbe a részvényeket. Ez a mostani számítás szerint érthetetlen, hiszen jelen állapotban egyre kevesebbet ér, és a kilátásokat tekintve lassan fabatkát sem ér. Ennek az ellentételezésnek a bank felé biztosítása teljesen érthetetlen, hiszen az akkor féltet részvények értéke hamarosan elpárolog.
A sors pecsétjére az rakta még rá a lenyomatot, hogy az egyik beszállító a kintlévőségeinek érvényesítésére felszámolást kezdeményezett a Zrt-vel szemben. Ez az eljárás, azonban még nem jelentette a véget. A végzett a részvények letétbe helyezésének elmulasztását követően akkor öltött árnyat, amikor a bank eladta a követelését a Felcsuti Zsolt nevével jelzett cégcsoportnak, a Bajai Borovi Kft alakjában. Ez a cég aztán az MPF Holdingban öltött testet, aki végrehajtást kért a FÉG-el szemben. A végrehajtással szemben a FÉG vezetése érdemi lépést nem tett, kifogással nem élt. Jogi szakember híján nemtudták megfelelőn érvényesíteni és kiaknázni a lehetőségeiket. A tulajdonos továbbra is a háttérben maradt, gyakorlatilag visszavonult, vagy mondhatni kivonult a konvektorgyártó érdekvédelméből. A részvények visszatartásával gyakorlatilag be illetve feláldozta a céget. A részvények sorsa azonban nem ismert. A FÉG helyi vezetése szinte lebénult és hibát, hibára halmozott.
Közben a kényszerleállásból visszatérő dolgozókat az MPF Holding emberei által uralt cég fogadta. Gyakorlatilag az ócsai üzem sorsa március 7.-e és 11.-e között dőlt el. Március 10.-én még a bért rendben kifizették. A FÉG vezetése szerint a következő havi kifizetésre is megfelelő tartalék volt képezve. A dolgozók visszatérésével a FÉG a gyártás indítását tervezte ütemezés szerint. Azonban a végrehajtásban való „együttműködés” következményeként ez már nem történhetett meg. E köztes időben szűnt meg a cég energia ellátása. Ezáltal a gyártás nem indulhatott be. A pénzeszközökre a MPF Holding rátette a kezét. A raktári késztermékeket már nem lehetett értékesíteni. A fejlesztésre elnyert támogatást nem tudták sem lehívni, sem megvalósítani. A FÉG ZRT vezetés sem volt egységes és egyértelmű. A közreműködésükkel gyakorlatilag kiszorították magukat az üzemből. A helyi önkormányzat jegyzőjéhez nem fordultak, birtokvédelmet nem kezdeményeztek, és nem kértek. Csődvédelembe sem menekültek. Dilettáns mód viselkedtek, vagy inkább szerencsétlenkedtek. Az MPF Holding jogilag felvértezve gyorshadtestként foglalta el az egykoron szebb napokat látott ócsai gyártósort. Állítólag a Felcsuti Zsolt érdekeltségi köre az 1,6 milliárdos hitelállományt párszáz millióért vásárolta ki a banktól, amit az így behajthatatlan veszteségként leírt. A dolgozók hoppon maradtak. A FÉG két érintett vezetője valamikor ekkor foghatta fel, hogy pofon vágták. A nyomás persze nem volt kicsi. Ekkor kezdtek kapálódzni. Igaz ébredhettek volna korábban is, és élhettek volna az érdekvédelem lehetőségével, de nem tudtak. Így a termelést sem tudták beindítani és a munkahelyeket sem tudták megvédeni.
Kósza hírek szerint a ciprusi cégvásárlás mögött a cseh vállalat áll. A luxusautó alatt, pedig egy korosodó VW Passat értendő, amit vállalati autóként a vezér használt.
További információnk szerint a meglévő dolgozókat állásidőn tartják. A külföldi tulajdonos már nem képviseli a céget. Képviseleti joga lejárt. Az egykori helyi és a mostani jegyzett cégvezetés magától nem kívánja felmondani a dolgozói munkaszerződéseket. Ellenben kitart azon álláspontja mellett, hogy a felszámolást fogják véghezvinni a céggel szemben és ennek hozadékaként a dolgozók, a végén megkapják a járandóságukat. Akinek erre nincs kitartása, azok kérhetik a felmondásukat, és rendben meg is kapják. Pénzt adni, bért fizetni azonban nem tudnak, így az elszámolás is későbbre, illetve a felszámolóbiztosra marad. Úgy tájékoztattak, hogy 135 fő van állományban. Most is 6 fő kilépését intézték, de vagy 15 fő mondott fel. Az egykori dolgozók felmondása állítólag nem jár hátránnyal a számukra, mert a járandóságukat a felmondás napjáig számolják. Csupán a további állásidő pénzét nem tudják beszámítani. Aki nem mond, fel, annak igen. Persze innentől a történet feltételes módot takar, hiszen rengeteg a bizonytalansági tényező. Garanciát, biztosítékot senki nem vállal.
Még a korábbi fellépők és az MPF Holding sem. A gyártás beindítására és a 40 dolgozó tovább foglalkoztatására tett ígéretre sem. Most nem tudni, hogy mi van, vagy mi maradt a gyáron belül. Állítólag az is előfordulhat, hogy a gyártósor egyszer csak Kínában fog termelni. Volt már hasonlatos helyzet egy magyar vállalkozó és egy Romániában lefoglalt céges tulajdon kimenekítésében. Ez persze csak fikció, de a mai vadkapitalista világunkban szinte bármi előfordulhat, és számos rossz példa lebeg az emberek emlékezetében. Nem egy libatermelő, szőlőművelő, vagy tejtermelő ment már tönkre az országban a rendszerváltást követően. Ez esetekben a házalós tüntetések, és demonstrációk sem vezetnek eredményre. Amerikába meg már senki nem látogat ilyen célzatból. Ki vezérli mindezt? Hány hasonlatos tönkremenetel volt már a szocializmus bukását követően! És miért mindig a csóró, kiszolgáltatott melós húzza a rövidebbet?
Mindenesetre a FÉG járművei, amik megvannak, és telephelyen belül vannak, azoknak a rendszámait levették. A szabad ég alatt várják sorsuk beteljesedését.
A telep őrzését elmondás alapján az MPF érdekcsoporthoz köthetően végzik, de az őrzés számláját a vagyonnal gyakorlatilag nem rendelkező FÉG ZRT-nek küldték, amit az visszautasított, mondván a tulajdont, a végrehajtást kérő magának védi.
A FÉG
elhúzódó történetében, nem tudni, hogy mi az ami sántít és mi az, ami áll, de ezzel nem vagyunk egyedül, mert nem hiszem, hogy ha a Fideszesek tudják, mennyire kibogozatlan, és átláthatatlan ügyhöz adják személyüket és képviseletüket, akkor ezt így, garancia nélkül bevállalták volna. Most foghatják is a fejüket, a kiállás és a napvilágot látott nyilatkozatok, betartatlan ígéretek kapcsán. Csak tudnánk mire volt jó mindez. És mire mentek a dolgozók vele? A választ sokan fújják: - semmire.
Az viszont tisztán érződik, hogy valaki nagyon nyomja az érdekeinek érvényesítését. Sikerült a FÉG ügyét az országos, és a helyi sajtónál egyoldalúan preferálni, az országgyűlés jegyzőjét, a megyei közgyűlés elnökét, a FIDESZ egyik sokrétű emberét, és a pártazonos helyi polgármesterét is megnyerni egy értelmetlen összeállásra, egy nyilatkozattételre, aminek a lényege csupán az volt, hogy a Felcsúti Zsolt mellett lássák őket. Az együttállás külcsín, a szereplés a látszatígérvény a segítségnyújtásra. Ez bizalmat és hitet kölcsönzött az embereknek. A holding érdekeinek ez pont megfelelt adott helyzetben. Pénzt, munkát azóta sem gyümölcsözött ez az együttműködés.
A végrehajtást foganatosító holding részéről az elején lendületesen futó elképzelés időközben megakadt. A dolgozók pénz és munka nélkül maradtak. A város által elhamarkodottan és átgondolatlanul korán kifizetett egyszeri segély semmire nem adott megoldást.
Továbbra is állítom, hogy abban az időben és első körben a végrehajtást elrendelő, és abban aktívan részvevő Felcsuti Zsolt érdekcsoportosulásának kellett volna ezt intézni. Ők jól tudták, hogy közel 200 munkavállaló egzisztenciája, megélhetése és létbizonytalansága az, ami a FÉG pénzügyi és statisztikai adatai mögött van. A gyors letámadás, a két vállra fektetés sikerült a FÉG-gel szemben, de a vezetés (az utolsó pillanatban megrázta magát) és mégsem kapitulált. Sőt jelenleg úgy tűnik ellenáll. Ez az ellenállás pedig nem más, mint a törvényi mederbe koordinálás, a jogi funkcióban tartás.
Jelenleg ez adja az egyetlen reményt, ebben érzik bizadalmukat, védelmüket a korábbi-jelenlegi vezetők és talán a dolgozók is. A gyár elé szimbolikusan lehelyezett koszorú és
mécsesgyújtás mára nem csupán egy jelképes eseménynek tűnő dolog.
*
Ott jártunkkor a gyáron az üzemen belül mozgolódást láttunk.A garázsajtót kinyitották, az iroda bejárati ajtaja szintén nyitva. Több magántulajdonú személygépkocsi parkolt még a telepen belül, ami nem a portaszolgálathoz tartozott. Valószínűleg az irodában és a raktár, meg az üzem körül tüsténkedők járművei voltak. Emberek csoportja a hátsó fertályon pakolgatott, és minikonténereket targoncáztak.
*
A telepen kívül a Vadász utcában az út és a kerítés mentén az összes fát kivágták, az útmenti részt teljesen letarolták. Kíváncsi lennék ez ügyben a jegyző és a környezetvédők véleményére mert a kivágott fák teljesen egészségesnek látszottak. A nagyobb törzseket napokkal ezelőtt ismeretlenek elszállították, a gallyakat és a leveleket ott hagyták az enyészetnek. Szörnyű látvány, ahogy, mert a gazdátlanságot, a gondozatlanságot és az elmúlást illusztrálja a város számára.
*
Most már jól körvonalazódik, hogy mekkora hiba volt a dolgozóknak magára hagyni a termelőegységet.
Jó lett volna egy saját állományból felálló őrszolgálat, hogy megvédje, a dézsmától a vagyontárgyakat, vagy legalább dokumentálja a nélkülük ott folyó eseményeket, hogy később elszámoltathassák azokat, akik karjukat széttárva közlik majd velük, hogy már nincs mivel termelni és nincs miből fizetni se.
Kár volt ezért a létesítményért.
*
