Biszku elvtárs, a korábbi elit párt egyik vezéralakja, korához képest fürgén kiúszott a medence szélére, és míg kevertetett magának egy koktélt, magas UV-védelemmel bíró naptejjel bekente előbukkanó bőrfejét, majd nagy sóhajtások közt kortyolgatva hűvösre tette italát, s így szólt:
-Idegőrlő ez a házi őrizet – panaszkodott a vízparti web-kamerába aminek a segítségével a sorstársaival kommunikálhatott. – Nem érik az embert megfelelő ingerek. A stábok sem jönnek már.
-Próbáld ki addig a
bunji jumpingot – javasolta a gumikötél végén inogva a bukott titkosszolgálati miniszter. – Nálam csak ettől indul be az adrenalin - közölte hideg fejjel lógva.
-Azt hittem, megijedtél, amikor a múltkor bevittek… - szólt hozzá az internet-konferenciához az étkezést éppen abba hagyó hajdani főpolgármester-helyettes, aki több sikertelen fogyókúra után végre talált magának egy hatékony verziót. (Sajnos, amióta kiengedték, megint hízásnak indult.)
-Nem szoktam megijedni – mondta az ex-titokminiszter, és valóban, rezzenéstelen maradt az arca, mint mindig a kötél végén, majd így folytatta - rendelj a Norbitól, az majd segít. Nézz meg engem.
-Bennem meghűlt a vér egy pillanatra – kapcsolódott be az alumíniumos vállalkozó, egykori szoci-, s már-már azt hittem, nyamvadt tíz áldozat miatt még képesek bekasztlizni.
-Ugyan, megfelelő bíró kérdése az egész – szólt hozzá egy ismerős tanácselnökbíró, aki sosem habozott hazaküldeni a kémeket. – Nagy találmány ez a jogállam. Képzeljék el, ha annak idején Nagy Imre ügyét valami szélsőségesen szovjet-ellenes ítészre szignálják ki, és házi őrizetbe helyezteti a forradalom miniszterelnökét. Verhette volna Kádár a fejét a falba!
-Úgy emlékszem, nem sok szovjet-ellenes bíró maradhatott akkoriban állásban – dünnyögte a rókaképű ex.
Ezen valamennyien eltöprengtek.
-Hát igen, más idők voltak azok. Nagy Imrét elítélték hazaárulóként, pedig nem volt az. Mi azok vagyunk, mégis megússzuk. Ez a dialektika; - közben egy szilvás buktát majszolgatva törte meg az előbbi töprengést a UV védelemmel rendelkező Béla, az eszme nagy doyenje.
-Ez nem dialektika, hanem kapcsolati háló; – csatlakozott laptopján keresztül egy ismeretlen csuklyás ismerős a társasághoz; - új idők, új hullám, új ...
– Mi mindig megússzuk; - vágott a szavába a teniszezésben kifulladt elnök. - Bár partnerek nem igen akarnak már lenni, pusztán a látogatóba, vagy a hivatalosan érkezőket tudom bevonni ebbe. Mi önhibánkon kívül esünk. Erről papírunk és támogatásbeli bizonyosságunk van. Mi sikeresek vagyunk.
- Még szerencse, hogy megvettük a laptopokat, mert különben elveszítettük volna veled a kapcsolatot; - vette át a szót az alacsony "mester". Ő inkább passzolgat, sem mint kapura tör, de azért ott van a pályán, benne a játékban. Legalább akkora sportember, mint előtte szóló elöljárója.
- Igen így van! - hajráztak rá vagy még heten, (mint a gonoszok) akik az előző ciklus végén estek ki a kosárból, bár tartalékban mindenre készen on-line tartják a kapcsolatot meg a markukat.
- Még jó is, hogy most nem vagyunk bent, mert akkor nem lenne aki intézné a háttérbeli dolgokat; hozta elő a felügyelőbizottsági tag, Zsé.
- A havi 30 ropi költségtérítést Gabrissal és Dzsordzzsal együtt megkapod, a
kormányzati nonprofit kft által, míg a laptop általunk adott, a hálózat meg akkor is összeköt, akár kint-, vagy bent vagyunk. Az eszközöket különben is mi biztosítottuk nektek,; - hivalkodott a rangosan magas kis titkár, majd szokottan fölényesen folytatta - ha már a vörös Helgát megúsztátok, akkor a verdát is tankoljátok fel, mert még szükségem lesz rá.
- Azért nekem sem teljesen luxus ám minden; - vetette közbe szintén weben-online a teniszkönyökkel küszködő helyi szőrme- és bunda szakember, aki korábban ködmönöket vart az átadásokra. - Ócsán sem lehet észrevétlen semmi, főleg ha verdákról, és Lexusról beszélünk. Különben ez sem volt egy lovagias dolog. Hidd el nekem, én az vagyok, és végtelenül, avagy féktelenül jogos a meglátásom.
- Jó nektek, Ti mindig mindent megkaptok és megúsztok, még a süket dumát vagy az öreg Dunát is - vetette közbe a kistermetű, Napóleon-szindrómában szenvedő fickó balközépről.
- Hol ez a bekiabáló alak, akit még én emeltem fől, hogy kilásson a szélvédőn? Neki nem a jobboldalon kéne a védelmem érdekében sámlizni és fedezni? Nehogy már emiatt a pöttöm miatt veszítsük el a Golf-áramlatot! - mérgelődött a neten át a hosszú bajszos.
- Miről beszél ember; - szólt át kérdőd a lestrapáltnak nem tűnő jóvágású notebookján egy külsős tag, korábbi képviselő. - Eddig sosem volt gond ezzel az üzlettel. Minden rendben és csendben ment. Még árajánlataink is voltak. Mi kértük, és a legjobbakat választottuk. Ez a legkedvezőbb adás-vétel volt számunkra. Egységesen szavaztunk, kollektíven döntöttünk. Eddig minden számháborút megnyertünk. Most sem fogjuk alább adni. Még-hogy elveszíteni az áramlatot , (- mely a mexikói-öbölbeli testvérvárosi nyaralóhely mellől indul, az ottani kapcsolat melegségét hozza, sugározza Európa partjaihoz, -) elvégre európerek vagyunk nem de?
-Na, csak nyugtával dicsérjük a napot; - vetette közbe az izzasztó teniszt űző, tripla elnök a közel azonos súllyal bíró, ex főpolgármester-helyettesnek, látva annak a sitten megpettyent arcát.
 |
| Díszpintyek - szabad madarak (szadesz) |
-Miért, hát van mitől félnünk? - kapcsolódott fől gördülékenyen a face-re a városi ex-kapitány. - Én jól látlak, hallak benneteket a web-siten, és nem hiszem, hogy köztetek lenne a Jumurdzsák. - miközben ezt mondta, a háttérben a Padödö dallamait, egy golyózápor hangja ütötte át.
Erre a rókaképű ex-miniszter végtelen unalmában leoldotta lábáról a gumikötelet, és rövid gondolkodás után még reptében azt mondta:
- Félni? Amíg Budaházy őrizetben van, addig nem…
Aztán csak az hallatszott, hogy valaki nagyot koppant. A hálózat megszakadt. Egyszerre csend lett.
*
Stohl jelenleg Farkas Péter védelmét élvezi a Kozma utcai végrehajtási intézményben, ahova mindkettejüket elszállásolták. Mint ismert, Farkas maga termesztője, míg Stohl fogyasztója volt a kábulatnak. Most a Farkas védi a bárányt bent, hogy nehogy bucira vegyék.
