Egyenruhások: csak a saját jogaiikat védik ( - de mi van velünk, avagy mi nem számítunk) Report

Visszamenőleges hatállyal csorbíthatja-e a rendvédelmi dolgozók megszerzett jogait a kormány vagy inkább csak egységes rendet szeretne tenni?

Hátat fordítanak a lakosságnak

Leginkább ez foglalkoztatja az elmúlt hetekben a munkásságot és a lakosságot. Azt a munkásságot, akinek a nyugdíjkorhatárát folyamatosan kitolják, emelik és azt a lakosságot, akinek már ez a jólétbeli tobzódás, a füstbombázás, a petárdázás mint rendzavarás nem tetszik. Vajon a  rendvédelmi dolgozók korábban elfuserált "jogait" kivételesen meghagyja a kormány? Vagy meghátrál, - ahogy tanácsolják a libsi szírének, avagy felemelkedve kiáll, mint az államadóssággal szemben és az IMF ellen? Kinek mi a szimpatikus és mi nem tetszik?

- Az 1996-ban hatályba lépő szolgálati törvény összesen huszonhat kedvezményt nevesített a rendvédelmi szervezetek tagjai számára. Mára a huszonhat kedvezményből mindössze kettő maradt: a korkedvezményes nyugdíjak és a pótlékok rendszere. Most éppen ezt akarják elvenni tőlünk! A kormány ráadásul mindenfajta előzetes egyeztetés és hatástanulmány nélkül látott neki az átalakításnak - mondja a Független Rendőr Szakszervezet egyik megyei elnöke.

Közben meg  jogosan irritálja-e a közvélemény egy részét, hogy egyes rendőrök már negyven-negyvenöt évesen nyugdíjba vonulnak, miközben a megszorítások mindenki másra vonatkoznak. A rendőr, a tűzoltó nagyon sokba van az országnak. Rengeteg támogatást, kiemelt juttatást biztosít számukra a pálya, miközben nem csak ingyenes oktatás, kiképzés, hanem fizetett továbbképzések, fejlesztések sorát biztosítja az állam számukra a közpénzből, a nép adójából. 

Mára a rendőrök munkakörülményei is javultak. Már nem, vagy csak alig kell már gyalogolniuk. Nem kell az utcán sétálni, a sarkon posztot állni. A legmodernebb, gépkocsikkal, biztonságos felszereléssel biztosítja az állam a munkakörülményeket számukra. Ezek birtokában kellene  munkájukat tisztességgel és a kapott tudásuknak megfelelően ellátni, szolgálni. Azonban a rendvédelem az elmúlt kóros évek alatt hátat fordított a szolgálatnak.

Mennyire igaz ez?

Akár a helyi kmb-s is lehetne - az eszköz, a technika adott

- A politika az elmúlt években szándékosan, mondhatnám előre megfontolt szándékkal ugrasztja össze a civil társadalmat a rendvédelmi szervekkel. Huszonöt évnél korábban csak abban az esetben lehet leszerelni, ha valaki egészségügyi okok miatt alkalmatlanná vált az aktív szolgálatra, vagy olyan különleges területen dolgozott, ahol magasabb szorzó van érvényben – mondja Orgovány Zoltán.

Az elnök szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem ők kérték ezt a lehetőséget: - Egyszerűen nem volt pénz, és másképpen nem tudták vonzóvá tenni a rendvédelmi pályát. Az illetmények emelése helyett a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét kínálták fel korábban.

- Ezen elvek alapján jött létre és vált elfogadottá a felszolgálónak, a taxisnak a borravaló, az orvosnak a „hálapénz”, vagy paraszolvencia, és ez rontotta meg a társadalmat és a rendőrt is, hiszen Ő is kivette részét a fizetés kiegészítés államilag preferált és ekként kialakított módjának. 

Mára az országban csaknem harmincezer ember van és részesül korkedvezménnyel kiemelt nyugdíjban. Ez mégis csak tarthatatlan teher mindannyiunk számára a jelen, avagy a hátrahagyott helyzetben. A rendvédelmi nyugdíjak egy évben ötvenmilliárd forinttal terhelik az államkasszát. Ez nagyon magas összeg. Persze, hogy ezt és nem a munkát választják. Hivatásról, elhivatásról meg már nem is beszélhetünk az állományt illetően. Elgondolkodtató mindez.

- És mi a helyzet azokkal - kérdeztük ismét, - akik a rendvédelmi állomány tagjaként gyakorlatilag civil munkát végeznek? Nekik miért járna korkedvezményes nyugdíj?

- Egy informatikust, vagy egy, az igazgatási területen dolgozó szakembert csak úgy lehet a piacról elcsábítani, ha vonzó ajánlatot tudunk számára tenni - jegyzi meg Orgovány Zoltán.

- De akkor itt ellentmondás van, hiszen a kevés fizetésre hivatkoznak, miközben meg már piacképes a keresetük, és még a nyugdíjkasszát terhelő korkedvezményt is igénybe veszik. Egy szobafestő, egy kohász, egy bányász, vagy üvegfúvó, netán pék,  nem adminisztratív dolgozó, mint a sok rendőrségi alkalmazott. Kérdés, hogy aki nem a rendvédelemnél látja el a munkáját, miként mászik fel a létrára, száll le a mélybe, vagy látja el feladatát 57, vagy akár 65 évesen a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatári meghatározás alapján? Foglalkoztat ez valakit azon kívül, hogy most panaszkodnak, és öregedésre hivatkoznak? Hol az arány, az egyenlőség és a tisztesség? 

S mi a helyzet azokkal - kérdeztük ismét, - akik a rendvédelmi állomány tagjaként gyakorlatilag civil munkát végeznek? Nekik miért járna korkedvezményes nyugdíj? Vagy miként lehetséges, hogy a 150 ezer forintos átlag nyugdíj mellett eljárnak feketén akár sporteseményekre, vagy diszkókba védelmi embernek, esetleg máshova biztonsági őrnek? Eközben nem csak a fekete gazdaságot erősítik, hanem az állam pénzén kiképzett tudást, a kapott fegyverhasználatot viszi tovább, használja fel és váltja adózatlan jövedelemmé? Közben egy festő, vagy más szakmunkás tanulónak a képzésért éveket kell aláírnia úgy, hogy a fele jogot sem kapja hozzá, mint a rendvédelmis. Arról nem is beszélve, hogy a leszerelő korkedvezményesek az elhelyezkedni szándékozó munkavállalókat szorítják ki a megélhetésből. Az meg már csak a pazarlás csúcsa, hogy a rendvédelmi állomány a korai nyugdíjazások okán óriási létszámhiánnyal küzd. Európában nincs még egy olyan ország, ahol így pazarolnák a befektetett energiát, a pénzt és a képzett tudást. Ezzel a most tüntető, értetlenkedő emberek is tisztában vannak. 

Most meg szembe mennek az emberekkel - Felháborító

- Felháborító, hogy a kormány visszamenőleges hatállyal akarja újra munkába kényszeríteni a rendvédelmi nyugdíjasokat. – folytatja Orgovány.

- A kormány most két-három lehetőséget is felkínált, amelyeknek az önkéntesség az alapja.

- Igen. Ha az ötvenhét év alatti nyugdíjasaink nem jönnek vissza, akkor tizenhat százalékkal megadóztatják a nyugdíjukat. A másik lehetőség, hogy nem jönnek vissza, de a nyugdíj mellett a civil (magán) szférában elhelyezkednek, például biztonsági őrként. Ez esetben is tizenhat százalékkal megadóztatják az összevont jövedelmüket - már ha egyáltalán el tudnak helyezkedni. Negyven-ötvenévesen ugyanis borzasztó nehéz munkát találni. A harmadik lehetőség, hogy önként újra felszerelnek. A nagy kérdés az: ha visszafoglalkoztatják őket, pontosan milyen munkát kapnak? Erre eddig senki nem adott választ. A kiindulási pontunk az, hogy a már meglévő jogokat visszamenőleges hatállyal ne csorbítsák.

- Negyven-ötven évesen szerintem is nehéz már munkát találni. De számunkra a nyugdíjkorhatárig végig dolgozni is az. És a két különböző állású, képzettségű munkavállaló közt máig a mostanság hangosan tiltakozó tüntető a nyerő.

- Mindez munkaügyi perek sokaságát indíthatja el. Az egészségügyi okok miatt korengedményes nyugdíjazásban részesülőt két bizottság is megvizsgálta, minimális volt tehát az esély a visszaélésre. Egy cukorbetegség, a magas vérnyomás ugyanúgy csökkenti az alkalmasságot egy rendőr, tűzoltó vagy fegyőr esetében, mint ha például egy kommandós elveszíti az egyik ujját. Sokkal körültekintőbben, humánusabban és az érintetteket bevonva kellene eljárnia a kormánynak a rendszer átalakítása során - hangsúlyozta lapunknak Orgovány Zoltán.

- Azért mégis csak rend a lelke mindennek. Szerintem a rendszerváltás után ebben a szférában is rendet kéne már tenni. 

Itt túlzottan nagy a jólét - sokba vannak a drága "rendvédelmiek"

*