Hazánk egy gyarmati sorsú ország – most már ezt ép eszű, közélettel foglalkozó ember Magyarországon nem tagadhatja. A nyugati nagyhatalmak úgy játszanak a forinttal, mint macska az egérrel. Ha valami nem tetszik, akkor hitelminősítő intézetek leminősítése jön, és aztán kitalálják, vegyünk fel hitelt az IMF-től, nehogy végre a saját utunkat járhassuk.
Úgy tűnik, az országot eláruló balliberális bűnbanda képtelen elviselni, hogy végre kiszorult a hatalomból. Természetes, hogy ők nagyon vissza szeretnének térni a politika irányításába, hiszen eddig a magyar közéletet A-tól Z-ig ők uralták. Hirtelen megváltoztak az erőviszonyok: a kétharmados kormányzat jól látható tisztogatásba kezdett: a régi kádereket sorra szorítják ki a hatalomból. Már csak a nemzeti bank és néhány kulturális intézmény (pl. Nemzeti Színház) van a liberális baloldal kezén.
Pedig a balliberálisok szívesen folytatnák ott, ahol abbahagyták… Ennek ellenére a kormány jól láthatóan lerombolja mindazt, amit a korábbi nemzetellenes uszítók „felépítettek”, így a homoszexuálisok házasságát, a keresztény értékek tagadására beállított államot, vagy éppen a vidéket sújtó segélyt-a-semmiért rendszert. Valóban nagy bajban lehet a magyar demokrácia, amikor az oktatásügyi államtitkár XVI. Benedek pápa körlevelét elküldi az iskoláknak – állítják a liberális megmondóemberek, miközben tízezrek tüntetnek a kormány ellen. Az ok álságos: a demokráciát féltik – na de mégis kitől? Miközben arról visítoznak mondvacsinált „értelmiségiek”, hogy Magyarországon diktatúra van, ők rendőri biztosítás mellett szapulhatják a kormányzatot. Mindez szemenszedett hazugság, itt kőkemény demokrácia van.De nem csak a liberálisokat érte sérelem mostanság.
A kormány intézkedéseivel tagadhatatlanul külföldi érdekeket sértett meg az elmúlt másfél évben. A bankok, a multicégek nemcsak a válságadók, hanem a piacról való kiszorulásuk miatt is őrjöngnek. Természetesen sajnálni nem kell őket, esetükben nem a betevő falatról szól a polémia, hanem arról, hogy mekkora lesz a legújabb extraprofit. Gondoljunk csak azokra a roppant hálás multicégekre, akik – miközben belőlünk élnek – feljelentették Magyarországot. Nem akarnak részt venni a közteherviselésben. De ott van a híres francia Suez, akiknek korábbi kormányaink – főleg a Horn-kormány – átadta a magyar vízszolgáltatást. A Suezhez hasonlóan a francia étkezési utalványt forgalmazó multik – akik eddig a hazai piac 95%-át uralták! – is kiszorulnak, éppen az Erzsébet-kártyának köszönhetően.
Az EU-nak sem tetszik, hogy nem írunk alá mindent „csak úgy”, ráadásul nem az ő zseniális gazdaságpolitikai javaslataik (a mostaninál is sokkal drasztikusabb megszorítás, oktatás és egészségügy leépítése, külföldi érdekek kiszolgálása stb.) szerint működik az ország.
Mindez elégséges indok ahhoz, hogy a pénzarisztokrácia a nyugati hatalmasokkal karon fogva teljes offenzívát indítson Magyarország ellen. A pofátlanság netovábbja, hogy mindezt a „demokráciaféltés” jegyében teszik. Miközben a demokráciáról papolnak – és diktatúrának festik le az országot – egy demokratikusan megválasztott kormány megdöntésére tesznek kísérletet. Kérdezem: nem fáj ez nekünk? Meddig kell még várni, hogy kinyíljon a bicska a magyar emberek zsebében?!
De a történet itt nem ér véget. A külföldi ellenség oldalára áll egy kivétellel az összes ellenzéki párt! Magyarország legnagyobb tragédiája, hogy a háború kellős közepén itt az ellenzék hatalmi politikát folytat: egyetlen dolog érdekli, ami nem más, minthogy megkaparinthassa a hatalmat. Ezért készek bármelyik percben az országot feláldozni.
A magyar kormány – eléggé el nem ítélhető hibák mellett – az ország függetlensége mellett tett hitet. Ezt minden magyarnak respektálnia kell. Lehet támadni a kormány egyes intézkedéseit, de aki ebben a helyzetben, amikor külföldi pénzügyi körök mintegy rárontanak Magyarországra, az ellenség mellé áll, az elárulja Magyarországot.
A jelenlegi helyzet jól bizonyítja, kik azok, akik valóban a magyar érdekeket képviselik. Az ellenzéki pártok közül egyedül a radikális Jobbik ismerte fel történelmi kötelességét. Az összes többi párt vállvetve harcol azért, hogy az ébredő gyarmatot újra rabszolgasorba vethessék. Rá kell döbbennünk: EU, IMF, Barroso, Suez, Rosenberg úr, a pénzarisztokrácia lakájsajtója és az itthoni csahos kutyák – Gyurcsány, MSZP-s bérencek és a liberális másság pártja – egy gyékényen árulnak. Ezek után már meg sem lep az a hír, hogy – minap kiderült – a „libás” Bajnai politikai mozgalmát az amerikaiak pénzelik.
Aki elbizonytalanodott volna a harc eredményességében, az most meggyőződhet arról, hogy a kormány alapvetően velünk van – és ami nagy szó: a miénk. Legalábbis ebben a kérdésben mindenképpen. Ez itt Dávid harca Góliáttal. Magyarország harca mindazokkal, akik a magyar érdek ellen vannak. Az ébredő gyarmat harca a gyarmatosító haramiák ellen.
De most rajtunk a sor, az ország népén, hogy becsületünket megmenthessük. Wass Albert szavaival élve: „Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot.” A nemzeti feltámadásba vetett hittel, ki az utcára!
Hetzmann Róbert
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése