Egy hosszúra nyúlt ejtőzés után ismételten beindítjuk a blog-motort.Igaz, jól esett ejtőzni, de ez kelletlenné is tett minket. Pedig az álmosnak tűnő kisvárosunkban a látszat ellenére nem állt meg az élet.
Míg az emberek még az év végi dolgukat intézték, addig a város nagyjai búcsúzkodtak. Egymástól. Még december idusán megkezdték ezeket a búcsúpartikat. A sarki teázó hétről hétre megtelt. Hol a sportbaráti kör, hol a hivatali elit, hol pedig a támogatók baráti köre, vagy a város meghatározói, meg a nagyvállalkozók borultak össze.
De a baráti érdek-képviseleti találkozók ezzel még nem értek véget. Üdvözlőkártyák és ünnepi díszlapok váltották egymást az invitálásokkal teli utolsó hetekben.
Hol itt, hol ott gyűltek össze az egy-húron pendülők. A polgármester és alfele ezeken a találkozókon aktív partner volt. A cech nagy részét is üzleti ügyként kezelték. A vezetés e téren sokkal bőkezűbb, mint a szürke hétköznapokon. A nagy nehézségekkel küszködő megyei fővezér, sokak elnöke is kitett magáért. Ő is rittyentett még karácsony előtt egy esti záró partit az arra érdemeseknek. Meg is telt köz a luxus járművekkel. Volt ott Lexus, Honda, BMW, Megan, stb. Valószínűleg ez is a jól keresők protokolljának a része. Meg,mártóztatják egymást a jólétben. Olyan ez, mint az évente kötelezőn előírt vagyonnyilatkozat, vagy az éves adóbevallás. Ők ezzel szimbolizálják jólétüket, éves gyarapodásukat és hatalmi pozíciójukat.
Közben a szürke városlakókkal a kutya sem törődik. Ahogy a várossal sem különösebben. A régi hányást csak az erózió emészti. A városi közmunkaprogram nem ér el ezen mélységekig.
A közmunkások még a közterületekig sem érnek, nem hogy az árkokig, vagy a mélyebben fekvő részletekig eljussanak. Ez is csak egy hivatkozási alap, a kiadások elkönyvelésére. Érdemi cselekvés, hasznot hozó munka nem látszik az egészből. Mindenesetre ezekkel a történésekkel lehetett még némi bevételhez jutni. Erre legalább jó volt. A múltkorában ötven városi közmunkást jelentettek a segélykérelem mellé. A valóságban azonban nem botlunk léptem nyomon beléjük. Sokkal inkább csetlünk-botlunk a hepehupákon, a járdázatlan utcákon, az össze-vissza leparkoló buszok körül. Szó nélkül.
Az ünnepek is így teltek. Csendben, a mélabú fátylában. A karácsonyfa árusok még utolsó lendülettel próbálták értékesíteni rájuk maradt terméküket, nem sok sikerrel. Úgy tűnik, a veszteségtől csak az eladott áruk haszonkulcsa mentheti meg őket. Még szerencse, hogy a havazás és a hideg nem vitte túlzásba az év végén, és napjainkban sem. Így az évszaknak nem éppen megfelelő idő némi enyhülést hoz a fűtésszámlát illetően. A kertben a korábban elfagyottnak hitt virág is életre kelt pár napig. Még az aranyeső is kizöldült pár hajtásnyira. A napokban pedig a nap is előbújt.
Csak a folyamatos áremelés rontja a hangulatot.
Kevés olyan hely van az országban, ahol az inflációt meghaladó mód emelték a víz- és csatorna díjakat. Ócsa azonban egy ilyen hely. Itt a képviselő-testület Fideszes többségiben a lakosságra testálta a rossz gazdálkodás ezen eredményét. A vízközmű bizony nem működik hatékonyan. Több milliós üzemeltetési költségekkel számol. Ezt a 12-18 milliós kiadást különösebb firtatás nélkül bevette, és elfogadta a testület úgy, hogy ezt a lakossággal fizetteti meg. Így kitalálták, és elfogadták, hogy közel 6 %-al emelik a lakossági tarifát. (Dögölj paraszt, a kormányzó elit megtalálja a maga forrását.)
Végül is csak a kultúrban zajlik az élet. Mint arról már a közterület-felügyelet és a rendőrség is beszámolt, rendszeresen visszatérő járulékos elem, a balhé. Hiába lesi az eseményeket a redőny rései át a szemközti bennfektess, a konfliktus számára láthatatlan, mert a nem oda illő füstös ivóból ered. Ez pedig nem a kultúra része. A két dolog, az eltérő események ekként ütik egymást.
Így az ó év, és az új év sem telhetett el verekedés nélkül. A helyi fiatalokból álló kábult törzsiek egy illusztris része sértőnek vélte a szomszédos városból ide látogató szilveszterezni vágyó kulturáltabbakat. Így a lányos társaság fiú tagjaiba belekötő helyiek verekedést produkáltak, kidomborítván, az ócsai virtust, aminek végkifejlete a rendőri közbelépés lett.
Többen a dabasi rendőrségen tanúvallomással rögzítetten kezdték január elejét.
Ócsa ismét nagyon vésett önmaga történelmén. Legalábbis az idegenforgalmát és a kultúrprogramjait illetően. Még szerencse, hogy az önkormányzat támogatja ezeket a kikapcsolódásokat nyújtó helyeket. Nem véletlen, hogy az azoriak társasága meghitten befordulnak önmagukba a különböző zártkörű rendezvények eseményein. Nem véletlen, hogy ezek alkalmával kerülik a helyi kultúrát és az ezt megtestesítő köznépet.Ők nem vegyülve kívánnak egymásnak boldogabb új évet.
*
