Az Alkotmánybíróság 4/1993. sz. határozatában leszögezi, hogy "ahol az állam az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetővé tennie állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet". Vagyis a legkisebb, egyiskolás települések, ahol a forráshiány a legnagyobb gond lehet, nem élhetnek az átadás lehetőségével. Önkormányzati iskolákat ott lehet átadni, ahol van alternatíva. Az indoklásban szereplő forráshiányos települések megsegítése tehát nem lehet a valódi érv.
Az egyházi iskolák az államtól jelenleg ún. kiegészítő támogatást kapnak. Azért jár nekik a nagyobb közösség által biztosított finanszírozás is, mert mindenki által igénybe vehető közszolgáltatást látnak el.
Ha egy önkormányzat egy általa üzemeltetett iskolát egyházi fenntartásba kíván adni, úgy a közoktatási törvény szerint a kiegészítő támogatás összegét öt éven át köteles a saját költségvetéséből fedezni. Mégpedig oly módon, hogy a kiegészítő támogatást az állami költségvetésbe utalja - az egyházi fenntartó innen kapja meg a pénzt. Azaz az átadás után még legalább öt évig az önkormányzati büdzsét is terheli az átadott iskola; átlagosan annyival, amennyivel egy általa fenntartott iskola terhelné.
A Semjén-Szászfalvi-javaslat szerint ezentúl az önkormányzatnak nem kell ezt a hozzájárulást befizetnie a központi kasszába, az új fenntartó pedig - az adott egyház - az önkormányzattól átvett iskola után azonnal megkapja az államtól a kiegészítő hozzájárulást. Az önkormányzat tehát nem lesz köteles beszállni az immár egyházi fenntartású iskola költségvetésébe.
Ha spórolni akar, átadhatja az iskoláját az egyháznak.
Az átadáskor az önkormányzatnak és az egyháznak közoktatási megállapodást kell kötnie, amelyben az is szerepel, hogy az iskola milyen célokat tűz ki, milyen kötelezettségeket vállal, és milyen feladatai vannak. Emellett a közoktatási törvény szerint [81. § (1) e)] "a gyermekek, tanulók felvételére alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményekre vonatkoznak".
E megállapodásban lehet lefektetni olyan elveket is, mint például az esélyegyenlőségé: az egyházi iskola is vegye ki a részét a települési hátrányos helyzetű gyermekek oktatásából (amire az önkormányzati iskolákat a közoktatási törvény 66. §-a kötelezi). Az öt év alatt, amíg az önkormányzat is fizeti az iskolát, a közoktatási megállapodás érvényben marad. Az önkormányzati apanázs elapadása után azonban a közoktatási megállapodás egyoldalúan felmondható. Ez utóbbi kikötést a tervezet nem érinti, vagyis hiába kell az önkormányzati iskola átadásához közoktatási megállapodást kötni, az szinte azonnal egyoldalúan felmondható lesz.
A módosítás hatására kétségkívül könnyebb lesz önkormányzati iskolából egyházit "csinálni". De mivel érvelnek a benyújtók?
A képviselő szerint a jelenleg érvényes törvény "értelmetlenné teszi, hogy az egyébként forráshiányos önkormányzatok megszabaduljanak feladatellátási kötelezettségüktől, a költségvetésüket kötelezően terhelő közoktatási intézmények fenntartásának anyagi terheitől". Vagyis azt szeretnék, hogy minél több forráshiányos, jellemzően kistelepülési önkormányzat adja át az egyháznak az iskolát ahelyett, hogy megszüntetné, hiszen így az anyagi terheket nem a lakosok, hanem az állam összes polgára viselné. A kisiskolák megmentésének célja akár még üdvözlendő is lehetne. Fenntartási költségeik fajlagosan magasabbak, ráadásul a kistelepülések általában rosszabb anyagi helyzetben vannak, s így a minőségi oktatást nehezebben tudják finanszírozni, mint a nagyobbak. Az pedig, hogy a minőségi oktatást a tervezet benyújtói az egyház közreműködésével látják biztosítottnak, szintén nem meglepő, lévén az illetők a KDNP képviselői. Nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokraták minél több egyházi fenntartású iskolát szeretnének.
Járhat viszont a módosítás egy olyan fontos következménnyel, amelyre a beterjesztők vagy nem gondoltak, vagy nem akartak gondolni, vagy nem árulják el, hogy gondoltak rá. Az, hogy az önkormányzatok szinte költség nélkül, sőt költséget csökkentve átadhatják az iskolákat az egyháznak, fokozhatja az amúgy is élő iskolai szelekciót. Az egyházi iskolák ugyanis válogathatnak a felvételinél, sőt a hátrányos helyzetűeket sem kell felvenniük - szemben az önkormányzati körzetes iskolákkal. Vagyis ha egy önkormányzat átad egy iskolát az egyháznak, akkor nagyobb valószínűséggel járnak majd magasabb státuszú diákok oda, mint az átadás előtt. Ha egy önkormányzat eddig nem szerette volna, hogy az egyház elszipkázza a magasabb státuszúakat (de hitt abban, hogy fontos az egyház jelenléte a városban, vagy volt igény az egyházi oktatásra), akkor olyan közoktatási megállapodást kötött, amelyben megszabta, hogy az egyházi iskola sem válogathat. A módosítás után erre nem lesz lehetőség. Az átadott iskola, ha akar, szelektálni fog. Persze ennek a logikának a fordított változatára is akad példa. Ha az önkormányzat nem képes arra, hogy méltányos (azaz nem szegregáló) iskolarendszert működtessen, az egyházi átadás lehet a megoldás. Az adott egyház elvállalhatja olyan diákok oktatását is, akikkel mások nem akarnak együtt tanulni. Az önkormányzat pedig kibújik a törvényi kötelezettsége alól. Az önkormányzati iskolák egyházi átadása mindkét esetben növeli a települési iskolák közötti szelekciót.
*
A módosítás ebben a formájában nem lesz képes arra, hogy segítsen az egyiskolás és forráshiányos települések gondjain. Valószínű, hogy nagyobb, több iskolát is fenntartó településeken az önkormányzat - ha eddig ezt még nem tette meg - elgondolkodik majd azon, hogy az egyik iskoláját mégis egyházi fenntartásba adja. Így nem csupán spórol az ügyleten, de - ha az egyházi fenntartású iskola szelektál - felteheti a kezét is: "én szerettem volna, hogy az egyház is segítsen a törvényi integrációs előírások betartásában, de nem tartotta be a megállapodásunkat".
Az iskolaátadás szabályozásának gyors megváltoztatása szimbolikus lépésnek tűnik, ami úgy javítja a fenntartók egy fontos típusának alkupozícióját, hogy ennek hatását jelenleg senki nem képes megbecsülni. Nem készültek vagy nem nyilvánosak a hatástanulmányok a módosítás hosszú távú hatásairól. De a fentiek alapján elképzelhető olyan kimenetel is, amely a szelekció irányába mutat. Ezt az utat pedig már ismerjük - és azt is tudjuk róla, hogy nem az, amin járni kéne.
A szerző oktatásgazdász, forrás: Magyar Narancs
*
